Főrendiházi irományok, 1896. XIII. kötet • 595-601. sz.
Irományszámok - 1896-595
44 595. szám. alkalmazott átalányozás és megváltás rendszeréből folyólag, termeivényüket csak részben adóztatják meg. Ez az adóztatásbeli kedvezmény csak ott indokolt, hol a szeszfőzés csupán a gazdasági termények értékesítése czéljából űzetik és e végre feltétlenül szükséges is, mint pl. a gyümőlcsneműek feldolgozásánál. Nem indokolt azonban az adóztatásbeli kedvezmény fentartása az olyan szeszfőzdék tekintetében, melyek habár gyümölcsnemöeket dolgoznak fel, nem az emiitett gazdasági szűk- gből tartatnak fenn. hanem üzletszerű Önálló foglalkozást képeznek. Ez utóbbi kategóriába sorolandók a termelési adó alá eső mindazok a szeszfőzdék, a melyek gőzerőre berendezett vagy naponkint nagyobb — 16 hektolitert meghaladó — czefremennyiség feldolgozására alkalmas főzőkészüléket használnak, miért is ezeket a szeszfőzdéket az átalányozás vagy megvallás alapján való megadóztatás alul kiveendőkuek és ezekre nézve is a tényleges termeivény alapján való adóztatást velem alkalmazandónak. Az előbb említett okokból az átalányozás vagy megváltás alapján való adóztatás nem alkalmazható azokra a szeszfőzdékre sem — és pedig a használt főzőkészülék minőségére való tekintet nélkül, — a melyek lisztes anyagok feldolgozását ezélozzák, mert a tapasztalás azt bizonyítja, hogy lisztes anyagok eg} részt a legritkább esetekben dolgoztatnak ilyen őzdékben abból a czéiból fel, hogy a marha-állomány eltartására szükséges moslék nyei essék, továbbá, hogy az államkincstár megkárosítását okozott legtöbb kihágás éppen a lisztes anyagok feldolgozása körül kővettetett el. Megszüntetendőnek tartom továbbá az adómentes pálinkafőzést, mert egyrészt ez a kedvezmény egyáltalában indokola.lan, mivel éppen a legszegényebb néposztály nem veheti azt igénybe; másrészt pedig az adómentes pálinkafőzésnél igen gyakoriak a jövedéki kihágások, melyeket megelőzni egyáltalában nem, s felfedezni is csak nehezen lehet. E mellett az adómentes pálinkafőzés közgazdaságilag is káros hatású, a mennyiben — különösen lisztes anyagok feldolgozása mellett — nagy anyagpazarlásra vezet, minthogy az adómentes pálinkafőzéshez használt főzőkészülékek a legegyszerűbb szerkezetűek és azok a személyek, a kik az adómentes pálinkafőzést igénybe veszik, rendszerint még azokat a tapasztalati ismereteket is nélkülözik, melyek a pálinkafőzés gazdaságos gyakoroíhatása végett szükségesek. Ezek az okok eredményezik azután azt, hogy az adómentes pálinkafőzéshez felhasznált nyeis anyag sokkal nagyobb érteket képvisel, mint mennyi értékkel az abból előállítóit pálinka és a nyert moslék bir. Ha erre vonatkozólag még megemlítem itt azt, hogy pl. az 1894/95-iki termelési időszakban Összesen 115.512 személy vette igénybe az adómentes pálinkafőzést, a kik mindössze 15.945 hektoliter pálinkát termeltek, mely mennyiségből egy-egy személyre átlagosan csak 13 liter pálinka esik, tiszta képet nyerünk úgy arról, hogy mily nehézségbe ütközik az e nemű pálinkafőzés ellenőrzése, valamint arról is, hogy mily nagy számban követhetők el és követtetnek is el tényleg visszaélések. Itt még megemlítem végül azt, hogy az adómentes pálinkafőzés Ausztriában jelenleg is csak annak alpesi tartományaiban és a dalmát tengerparton van tényleg megengedve, s leginkább csak gyümölcsfélék használtatnak arra fel. Az eddig tárgyalt intézkedések együttes közrehatásától bizton elvárhatni, hogy a jelenlegi adórendszernek azon hiányai, melyek szesziparunk súlyos helyzetét előidézték, a zado eddigi jövedelmezőségének csökkentése nélkül megszüntetve lesznek, s hogy a szesz termelése és annak fogyasztása között az az arány álíandósittatik, mely a szeszipar termeivényeinek kedvezőbb feltételek mellett való értékesítését lehetővé teszi és ez által az ipar megizmosodását és ujabb fellendülését biztosítja. Egyebekben a jelenleg érvényben levő szeszadótörvény a követelményeknek megfelelőnek bizonyult s csupán az adó ellenőrzését érintő némely rendelkezései tekintetében volt-
