Főrendiházi irományok, 1896. XIII. kötet • 595-601. sz.
Irományszámok - 1896-595
40 59$. szám. mellett gyakorolt szeszfózés megfelelő szabályozása által, az adó megrövidítésének lehetőség csökkentessék és az adómentes pálinkafőzés, a mely körül különösen nagy számban követte tek el az adórövidítések, megszüntettessék. Ezen szempontokból kiindulva, a kontingens ujabb szabályozását illetőleg a követkí zőket kívánom megjegyezni: A kontingentálás czélját tekintve megkívántatik, hogy a kontingens lehetőleg szorosai abban a mennyiségben állapitíassék meg, mely a tényleges fogyasztásnak megfelel. Mindenek előtt tehát a tényleges fogyasztás mérve határozandó meg. A tényleges ío gyasztás mérvének meghatározását leghelyesebben az 1890/91—1896/97-iki termelési idő szakok adatai alapján vélem eszkőzölhetőnek, minthogy ezekben a termelési időszakokban 8 szeszadónak 1888. évben bekövetkezett felemelése által a fogyasztásra előidézett csökkentő hatás már megszűntnek tekinthető, és e miatt ezekre az időszakokra vonatkozó adatok a tényleges fogyasztásnak állandó jellegű mérvét leginkább kifejezik. Az emiitett adatok átlaga szerint az évi fogyasztás tesz: Magyarországban 811.6IS hlüert, Ausztriában . , 941.328 » összesen . . . 1,752.946 hlüert. Ezen fogyasztással szemben a mostani kontingens nálunk 60.924 hlitcr, Ausztriában pedig 56.130 hliter, Összesen tehát 117.054 hliter fölösleget mutat. Minthogy azonban a megállapítva levő kontingens sem a magyar korona országaiban, sem a birodalmi tanácsban képviselt királyságok- és országokban még egy évben sem termeltetett ki egészben, a tényleges fölösleg ugyan kisebb, de mégis még jelentékeny mennyiséget tesz ki, a mennyiben ugyancsak az 1890/91—1896/97-iki termelési időszakok átlaga szerint Magyarországban 833.464 hliterben, Ausztriában 987.369 > összesen .... 1,820.833 hliterben kitermelt alkoholmennyiség a fogyasztásnak fent kimutatott mérvét nálunk 2Í.S46 hliterrel, Ausztriában pedig 46.041 hliterrel, összesen tehát 67.887 hliterrel haladja meg. Az ilyen mérvű többlettermelés is az 1896/97-iki termelési időszak végén fenmaradt 263.012 hliternyi készleteket jelentékenyen szaporítaná s a szesziparnak most is kedvezőtlen helyzetét még mindig súlyosbítaná. Ezekre való tekintettel szükségesnek tartottam a kontingensnek aránylagos százalékos leszállítását és ez utón a kontingens-szesz termelésének megfelelő megszorítását. Ez irányú indítványaimhoz azonban az osztrák kormány egyáltalában nem volt hajlandó hozzájárulni. A kontingensnek egyoldaiúlag csak nálunk való leszállítását azonban czélszerűnek nem találhattam, mert habár ezen az utón szeszkészleteink további felszaporodása megakadályozható és a meglevő fölös készletek apasztása elérhető volna is, a kontingensnek ilyen egyoldalú ieszáilitása közgazdaságunkra nézve szerfelett hátrányos lenne s e miatt az ez által közvetlenül érintett szesziparunknak sem lenne előnyös. Szükséges volt tehát a kontingens ujabb szabályozása és a kontingens-fölöslegek megszüntetése tekintetében más és olyan módokról gondoskodni, a melyek szesziparunknak helyzetét az osztrák szeszipar helyzetéhez viszonyítva nem változtatják hátrányosan meg, mely hátrányos változás pedig a kontingensnek csak egyoldalú leszállítása esetében feltétlenül bekövetkeznék. Ezen törekvéseimnél figyelemmel voltam azon kívánalmakra, a melyek a szeszipari érdekeltek részéről ismételten kifejeztettek azon felirataikban is, a melyeket a kontingentálás túlmagassága folytán a szesziparra nézve bekövetkezett rósz helyzet javítása, valamint a
