Főrendiházi irományok, 1896. VIII. kötet • 354-408. sz.
Irományszámok - 1896-356
74 356. szám. Ezeket figyelembe véve, leghelyesebbnek mutatkozott tehát a javaslatba általános határozatképen azt a rendelkezést felvenni, hogy a m. kir. állami erdőhivatalok szükségleteit (a 18. §-ban emiitetteken kivül, melyekről később fogok szólani) közvetlenül az állam fedezi, a birtokosok pedig ezért kezelési költség czímén törvényhatóságonként évi átalányt fizetnek az államnak, melyet 5 évről 5 évre a földmivelésügyi minister állapit meg. Azt azonban, hogy az átalány mekkora összegben szabandó ki, az általános rendelkezésben nem tartottam szükségesnek szorosabban is meghatározni, mert egyfelől a földmivelésügyi minister az évi átalányokat az állami költségvetésbe fogja felvenni s igy a törvényhozásnak is módjában lesz a kivetés helyességét ellenőrizni és esetleg helyesbíteni, s mert másfelől igy módjában lesz a földmivelésügyi ministernek az évi átalányt a törvényhozás beleegyezéséve) a szükséghez képest a tényleges költségeknél kisebb Összegben is megszabni, például az olyan vármegyékre nézve, a melyekben az összes területhez képest aránylag sok kopár van, vagy a hol az erdők csekély jövedelmezősége s a lakosság szegénysége az átalány mérséklését indokolttá teszik. Az első átmeneti időben különösen ezt a méltányossági szempontot semmi esetre sem lehet figyelmen kivül hagyni, mert a javaslat hatálya alá tartozó erdők túlnyomó része oly kedvezőtlen, sőt részben szomorú állapotban van, hogy a birtokosok az összes költségeket nem viselhetnék el. De nem is lehetne ezt tőlük jogosan megkövetelni, mert azzzal a 42 vármegyével szemben, hol a községi erdőket már most is az állam kezeli, az átalányok szerződésileg hosszabb időre vannak megállapítva, ezeket tehát legfeljebb csak a szerződésekben kikötött felmondási határidők letelte után lehetne jogosan felemelni. És ugyanez az eset áll fenn azokban a vármegyékben is, a melyekben a törvényhatóságok által alkalmazott közös erdőtisztek kezelik az erdőket; a törvényhatóságok ugyanis szintén hosszabb időre kihatólag állapították meg a kezelési költségeket. Ezekre való tekintettel tehát a javaslat 19. §-ában a fentebb emiitett általános rendelkezés mellé átmeneti intézkedésképen azt a rendelkezést is felvettem, hogy az első 5 évre megállapitott átalány a birtokosokra nem róhat nagyobb terheket, mint a mekkorát kezelési költség czímén a törvény életbelépése előtti évben területaránylag viseltek. A mi az átalányoknak a birtokosokra való kivetését illeti, ezt a feladatot a javaslat a közigazgatási bizottságokra bizza, de egyszersmind azt is utasitásul adja nekik, hogy a járulékok kivetésénél a terület mellett a jövedelmezőséget is figyelembe venni tartoznak. Nézetem szerint ez a rendelkezés is méltányos és igazságos, mert — mint már emiitettem — a dolog természetéből folyik, hogy minél értékesebb és jövedelmezőbb valamely erdő, annál több dolgot is ad az erdőtiíztnek. Mig ugyanis a kopár területeknél az erdőtisztek teendői az erdősités tervének elkészítése után jó részt csak az erdősítések vezetéséből s az általános felügyeletből állanak, addig a rendes használatokat nyújtó, jól jövedelmező erdők körül ugyszólva minden munka előfordul, a mi a m. kir. erdőhivatal hatáskörébe tartozik. Igazságos tehát, hogy az ilyen erdők birtokosai aránylag többet is fizessenek, mint az előbbiek. Egy bizonyos határt azonban az igy kivetett járulékok közötti különbség sem haladhat túl jogosan ; gondoskodni kellett tehát a javaslatban arról is, hogy a kivetés meghatározott korlátok között maradjon, ezt a korlátot pedig az a további rendelkezés képezi, hogy egy és ugyanazon törvényhatóságban a legjobban jövedelmező erdőkre kivetett legmagasabb évi járulék legfeljebb háromszor akkora lehet kataszteri holdankint, mint a legkevesebbet, vagy semmit sem jövedelmező erdőkre és kopár területekre kivetett legalacsonyabb évi járulék. Ez az arány a méltányosság mellett az igazságosságnak is megfelel, mert nagyban és egészben véve körülbelül ilyen arányban fognak állani a m. kir. állami erdőhivatal teendői is, egyfelől az értékes, minden évben használatokat nyújtó erdők kezelésénél és másfelől a rósz karban levő, semmiféle használatokat nem nyújtó erdők és kopárok kezelésénél.
