Főrendiházi irományok, 1896. VIII. kötet • 354-408. sz.

Irományszámok - 1896-356

356. szám. 73 Miként már tisztelettel megjegyeztem, a szerződéses alapon szervezett állami kezelésnél is van erre eset, a mennyiben Szegeden, Szabadkán és Újvidéken a,z erdősitési munkákat, a volt 14. számú szerbbánáti határőrezred községeinek tulajdonát képező vagyonközségi erdők­ben pedig az összes erdőgazdasági teendőket maga az áltam végezteti, természetesen a költ­ségek megtérítése ellenében s szabad rendelkezési joggal, úgy hogy például az utóbb emiitett vagyonközség a kezelést csupán csak ellenőrzi s egyedül a tiszta jövedelem felett rendelkezik belátása szerint. 14. §. Az előbbi szakasznál emiitett kivételes eseteket leszámitva, az állami kezelésbe vett erdők őrzéséről a 11. és 13. §-ok szerint a birtokosok kötelesek gondoskodni. Az ő feladatuk tehát az is, hogy e végből megfelelő őrző személyzetet alkalmazzanak. Minthogy azonban az erdőőrökre a m. kir. állami erdőhivatalnak is kötelessége fel­ügyelni, bizonyos fokig az állam is felelősséget vállal az őrzés pontossága tekintetében. Ezért tehát és mert az állami közegek munkálkodásának sikere egyéb tekintetben is attól van fel­tételezve, hogy megfelelő számú képzett és megbizható erdőőr áll-e rendelkezésre : szükséges volt ebben a szakaszban törvény által is kötelezni a birtokosokat arra, hogy az erdőőrzésnél alkalmazott személyzet felelt szigorú fegyelmet gyakoroljanak; arra az esetre pedig, ha a birtokosok ezen kötelességüket elmulasztanák, legczélszerűbben a közigazgatási bizottság volt felruházható azzal a joggal, hogy a m. kir. erdőhivatal panaszára a kötelességmulasztókkal szemben a fegyelmi szabályokat alkalmazza. 15. §. A szakasz biztosítékot nyújt a birtokosoknak arra nézve, hogy a m. kir. erdőhivatal jogos kívánságaikat figyelembe fogja venni. Másfelől azonban a m. kir. állami erdőhivatal függetlenségét is megóvja a törvényekbe és szabályokba ütköző követelésekkel szemben. 16—17. §§. Nem szorulnak bővebb indokolásra. IV. Fejezet. A ni. kir. állami erdöhivatal költségeiről. Az első és fő szempont, melyből a javaslat ezen fejezetében foglalt rendelkezések megállapításánál kiindulni kellett, természetesen az volt, hogy az állami kezeléssel járó költ­ségeket maguknak az érdekelt birtokosoknak kell viselni. E mellett azonban nem lehetett figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy a m. kir. állami erdőhivatalok a 12. §. szerint köz­igazgatási teendőket is végeznek, s hogy ennélfogva a m. kir. állami erdőhivatalok összes költségeit nem is volna méltányos egyedül az 1. és 2. §-okban emiitett birtokosokra hárítani, hanem azok egy részét mindenesetre az államnak kell viselni. Azt azonban, hogy a m. kir. állami erdőhivatal költségeiből mekkora rész számitható méltányosan az egyik és másik félre, szintén nem lehetett általános rendelkezéssel megállapitani, mert a m. kir. állami erdőhivatalok közigazgatási teendői vármegyénkint nagyon eltérők lesznek s mig az olyan vármegyékben, a hol aránylag sok a véderdő, vagy a rovarkárok nagyobb mérvben és gyakrabban szoktak előfordulni stb., esetleg a kezelésre hivatott személyzet szaporítását is megkövetelhetik, addig más vármegyékben a kezelésnél különben is nélkülözhetetlen személyzet által is teljesíthetők lesznek s legfeljebb csak csekélyebb mérvű dologi kiadásokat idéznek elő. FŐRENDI IROMÁNYOK, VIII. 1896—1901. 10 í

Next

/
Thumbnails
Contents