Főrendiházi irományok, 1896. VIII. kötet • 354-408. sz.
Irományszámok - 1896-356
64 356. szám. ket az erdőtörvény (1879 : XXXI. t.-cz.) 21. §-a értelmében a rendszeres gazdasági üzemterv szerint kezelt erdőkben szakértő erdőtiszteknek kell végezni ; az 5. §-ban pedig egyenesen is biztositja az érdekelteket arról, hogy az állami kezelés a birtokosok jogát az állami kezelésbe vett erdők és kopár területek állagával és hasznaival való rendelkezés tekintetében nem érinti. 1-2. §§. Az 1. §. azokat az erdőket és kopár területeket sorolja fel, a melyeket a birtokosok a §• egyes pontjaiban meghatározott feltételek esetében az állam kezelésébe átadni kötelesek; a 2. §. pedig azokat foglalja magában, a melyeket a földmivelésügyi minister a bir tokosok kérelmére az állam kezelésébe átvehet. A részletes intézkedések megállapításánál először is azt tartottara szem előtt, hogy az állami kezelés általában véve csak olyan birtokosokra legyen kötelező, a kiket az erdőtörvény különben is szakértő erdőtisztek alkalmazására kötelez, de ezekre is csak feltételesen, tudni illik arra az esetre, ha ezen utóbb emiitett kötelességüknek nem képesek vagy nem akarnak megfelelni. E mellett azonban figyelemmel voltam arra is, hogy viszont az állam is csak olyan erdők és kopár területek kezelésének az átvételére köteleztessék, a melyeknél egyfelől az állam segitségét a birtokosok magánérdekén kivül a közérdekek is indokolttá teszik, s a melyeknél másfelől az állam kötelességeit a birtokossal szemben és a birtokos jogait az állammal szemben határozottan és félreérthetetlenül megállapítani lehet. Az utóbbi szempontból kiindulva tehát az állam által kezelendő és kezelhető erdők és kopár területek közé csak olyan erdőket vettem fel, a melyek az erdőtörvény 17. §-ának hatálya alá tartoznak s ennek értelmében hatóságilag jóváhagyott rendszeres gazdasági üzemterv szerint kezelendők, vagy pedig a melyekre az erdőtörvény most idézett §-ának a hatályát a fenforgó közérdekekre való tekintettel a jelen törvényjavaslattal utólagosan kiterjeszteni lehet. Az 1. §. a)—d) pontjai a fentebb első sorban emiitett elvtől első tekintetre eltérnek, a mennyiben az itt felsorolt erdőknél az állami kezelés kötelező volta nincs feltételhez kötve, úgy, hogy ezen pontok értelmében a kis- és nagyközségek s vagyonközségek erdei, továbbá a volt úrbéresek erdőilletőségei és a volt úrbéreseknek legelőilletőség fejében kiadott, továbbá ajándékozás, vétel, csere utján, vagy más jogczímen birtokába jutott erdők (ez utóbbiak : a mennyiben véderdőt képeznek, vagy az erdőtörvény 4. §-a értelmében állandóan fentartandók), feltétlenül, vagyis minden körülmények között az állam által fognak kezeltetni. Ennek az intézkedésnek azonban nem különleges elvi okok adják meg a magyarázatát, hanem egyedül az a gyakorlati szempont, a mit indokolásom általános részében már emiitettem, hogy t. i. az a)—d) pontok alatt emiitett erdőknél a kötelező állami kezelést feltételektől tenni függővé, teljesén czéltalan lett volna, a mennyiben az itt emiitett községek és a volt úrbéresek általában véve nem birnak akkora terjedelmű és olyan jövedelmezőségű erdőkkel, hogy birtokosaik a kezelésre külön-külön szakértő erdőtisztet tarthatnának. A rendelkezésemre álló adatok szerint ugyanis a közül az 1.693 község és 5.358 úrbéri birtokosság közül, melyekről ezen indokolás általános részében emlitést tettem, 1.197 községnek és 5.017 úrbéres birtokosságnak az erdeje még az 500 kat. holdat sem éri el; de a többiek közül is 192 községnek és 209 úrbéres birtokosságnak az erdeje csak 500—1.000 kat. hold között, 161 községé és 94 úrbéres birtokosságé csak 1.000 — 2.000 kat. hold között; 57 községé és 23 úrbéres birtokosságé 2—3.000 kat. hold között, 32 községé és 9 úrbéres birtokosságé 3—4.000 kat. hold között, 15 községé és 3 úrbéres birtokosságé csak 4—5.000 kat. hold
