Főrendiházi irományok, 1896. VIII. kötet • 354-408. sz.
Irományszámok - 1896-356
62 356. szám. életben meggyökereztetni nem lehet addig, mig az csak hosszabb-rövidebb időre szóló, felmondható szerződésre és nem törvényre van alapitva. Egyébiránt az állami kezelésnek ezen törvényjavaslatban megállapított szervezete lényeges részeiben teljesen megegyezik a szerződéses alapon már évek óta életbe léptetett állami kezeléssel s a birtokosoknak az állami kezelésbe vett erdők állagával és hasznaival való szabad rendelkezési jogát ép úgy nem fogja érinteni, a mint nem érinti azt a szerződéses alapon jelenleg fennálló szervezet. De más tekintetben sem tartalmaz a törvényjavaslat olyan intézkedéseket, a melyek a birtokosok jogainak önkényes és czéltalan korlátozását foglalnák magukban. Azoknak a birtokosoknak ugyan, a kikre a törvény hatálya ki fog terjedni, le kell mondaniok arról a jogukról, hogy a kezeléssel megbizott erdőtiszteket maguk választhassák meg, s azt sem követelhetik meg a kirendelt erdőtisztektől, hogy akaratuknak feltétlenül engedelmeskedjenek, mert ezeknek mint állami közegeknek feladataikat első sorban a törvények, szabályok és a felettes hatóságok rendelkezései szerint kell teljesiteniök s a birtokosok kívánságait csak ezen korlátokon belül kötelesek figyelembe venni; de ez a lemondás a birtokosok részéről egyfelől elkerülhetetlenül szükséges, mert az állam különben nem vállalhatná magára a törvényjavaslatban ráruházott teendők teljesítését, s másfelől oly minimalis áldozat azzal a nagy előnynyel szemben, melyet az állami kezelés az eddigi tapasztalatok szerint is nyújt, hogy azt a birtokosok minden nehézség nélkül meghozhatják. Egyébiránt a birtokosok ezen jogukról kevés kivétellel már akkor lemondtak, mikor a fentebb emiitett közös erdőtiszti intézmények szervezésével a törvényhatóságokat bizták meg. A közös erdőtiszteket ugyanis nem a birtokosok választották, hanem a közigazgatási bizottságok nevezték ki. Másfelől azt is ki kell emelnem, hogy az állami erdőkezelés a törvényjavaslat szerint csak a kis- és nagy-községek és a volt úrbéresek tulajdonában levő erdőkre lesz feltétlenül kötelező s ezekre is azért, mert a községek és volt úrbéresek erdei úgyszólván kivétel nélkül mind oly csekély terjedelműek, hogy jövedelmükből külön erdőtisztet tartani nem lehet. A törvényhatóságokra és rendezett tanácsú városokra ellenben, melyek között már olyanok is vannak, a melyek tekintélyes és aránylag jól jövedelmező erdővagyonnal birnak, az állami erdőkezelés csak feltételesen, nevezetesen csak abban az esetben lesz kötelező, ha erdeik jövedelmezősége a külön erdőtiszt tartását nem engedi meg. S hasonlóképen az 1879. évi XXXI. törvényczikk 21. §-ának hatálya alá eső többi birtokosok is, úgymint: az egyházi testületek és egyházi személyek, a köz- és magán-alapitványok, a hitbizományok, a közbirtokosságok és a részvénytársulatok is csak feltételesen, t. i. csak akkor lesznek kötelesek erdeiket az állam kezelésébe átadni, ha az 1879. évi XXXI. törvényczikk 21. §-ában meghatározott kötelességüknek, a megalkotandó törvény életbe lépésétől számított 6 hónap alatt eleget nem tesznek. Önként értetik azonban, hogy az állami erdőkezelés, az előbbi két bekezdésben emiitett erdőbirtokosok közül azokra, a kik erdeik kezelését szerződés alapján az államnak már átadták, legalább az első 10 év leteltéig (7. §.) kivétel nélkül kötelező marad. Az állami erdőkezelés teendőit, a törvényjavaslat szerint, a földművelésügyi ministernek alárendelt m. kir. állami erdőhivatalok és ezeknek alárendelt m. kir. járási erdőgondnokságok fogják ellátni. A m. kir. állami erdőhivatalok működési körébe — a törvényjavaslat szerint — első sorban az 1879. évi XXXI. törvényczikk 17. §-ának hatálya alá tartozó erdőbirtokok fognak tartozni ; de, miután az állami erdőkezelésnek a törvényjavaslat szerint tervezett szervezete az idézett szakasz alá tartozó erdők kezelésén kivül más közérdekű erdészeti feladatok sikeres
