Főrendiházi irományok, 1896. VIII. kötet • 354-408. sz.
Irományszámok - 1896-355
26 355. szám. Annak a rendszernek az alapjára, a mely az állam és az egyház szétválasztásának lényegét nem a vallási közönyben, [hanem abban keresi és találja föl, hogy a tárgyi hatásköröket szorosan elválasztja olyképen, hogy a mi lényegénél fogva az állam feladata, az az állam hatáskörébe esik, és viszont, a mi az egyház hatáskörébe tartozik, abba ne avatkozzék a világi hatalom. E rendszer mellett azonban az állam a vallásfelekezeteket nem tekinti magántársulatoknak és nem oly mérvű gondozásban részesiti azokat, mint a magántársulatokat. E rendszerhez híven törvényhozásunk bölcsesége, a magyar nemzet életével összeforrott történelmi egyházakat, sértetlenül tartotta fenn eddigi közjogi állásukban. Ezen elvi álláspontban, azon felfogás jut kifejezésre, hogy az állam a tárgyi hatáskörök szigorú elválasztása daczára azon feladatokat, a melyek megvalósítására a területén létező vallási társulatok intézményeik által törekszenek, az állami élet szempontjából nem tekinti közönböseknek, hanem olyanoknak, a melyek az állami lét fejlődése tekintetében is nagy jelentőséggel és értékkel birnak. Az állam külső eszközeivel más czélokat követ ugyan, mint a vallási társulatok, de czéljaihoz az ethikai alapot és tartalmat a területén létező vallási társulatok működéséből meriti. Ezen történelmi tényből önkényt következik, hogy az állam saját jól felfogott érdekében jár el, saját czéljainak könnyebb megvalósítását mozdítja elő, a midőn az állam társadalmával történelmileg összenőtt vallási társulatok sikeres működését minden lehető eszközökkel előmozdítani törekszik. A vallás szabad gyakorlatáról szóló törvény tárgyalása alkalmával jeleztem, hogy a történelmi egyházak közjogi állását fentartjuk, nem akarjuk azok történelmi fejlődését lezárni, sőt ellenkezőleg tovább kivánjuk azt fejleszteni és pedig oly irányban, hogy a tárgyi hatáskörök szétválasztásának elvét szem előtt tartva, az állam a történelmi egyházakkal, a törvényesen bevett vallásfelekezetekkel karöltve és egymást támogatva minél sikeresebben működhessék az állampolgárok szellemi s anyagi művelődésének előmozditására. Ezen továbbfejlesztés egyik kiváló fontos tényezőjét fogja képezni a jelen törvényjavaslat által tervbe vett jövedelmi kiegészítés. A vallásfelekezetek intézményeiben a nép életére a legnagyobb jelentőséggel és befolyással birnak a lelkészi állások. A vallás szolgái közül különösen a lelkészek azok, kik a néppel a lelki szükséglet kielégítése czéljából nap-nap mellett érintkeznek, felekezettik híveit az élet nehéz küzdelmei közt tanácsokkal és lelki vigaszszal támogatják. Innen azon nagy befolyás, a melyet a lelkészkedő papság a népek társadalmi életére, vallási és erkölcsi művelődésére mindenütt és minden időben gyakorolt és gyakorol jelenleg is. De innen van az is, hogy az államot a fentebb kifejtett alapelvhez képest a lelkészség! intézmény érdekli legközelebbről s hogy az állam elsőrendű kötelessége mindazt megtenni, a mit síját hatáskörében a lelkészi intézmény emelésére és czélfelelöbb működésére nézve megtehet a nélkül, hogy ez által a vallásfelekezetek autonom hatáskörébe avatkoznék. Ezen megfontolás, a lelkészi állás nagy jelentősége, már régebben, midőn az állam és egyház egybeolvadt, arra vezette az államokat, hogy a lelkészi intézmény fejlesztésében tevékeny részt vegyenek, és az uralkodó vallásfelekezet lelkészeit anyagi támogatásban is részesítsék. Az unió megszüntetése és a tárgyi hatáskörök szétválasztása az állam ezen feladatát nem szüntette meg, hanem inkább a támogatás kötelezettségének körét a paritás alapján tágította. Nem szorul bővebb indokolásra azon tétel igazsága, hogy a lelkész csak akkor felelhet meg igazán magasztos feladatának, ha nem kell anyagi gondokkal küzdenie, ha legalább az állásszerűen méltán igényelhető anyagi eszközök rendelkezésére állanak. Valamint kétségtelen az is, hogy a lelkészi fontos hivatáshoz megkiváut magasabb műveltséggel biró egyének csak akkor fognak elegendő számban a lelkészeire vállalkozni, ha a lelkészi állással összekötött jövedelemből a legszükségesebb anyagi igényeiket fedezhetik.
