Főrendiházi irományok, 1896. VIII. kötet • 354-408. sz.
Irományszámok - 1896-355
355. BíÁm, 27 A lelkészek állásszerfí ellátásáról gondoskodni a helyes elvi álláspont szerint a vallásfelekezetek feladata. Erre nézve a kath. egyház külső kormányzati joga a történelmi fejlődésben számos üdvös rendszabályt létesített. Ennek daczára ugyancsak a történelmi fejlődés azt tanúsítja, hogy sem a katholikus egyház, sem a későbben keletkezett vallásfelekezetek nem rendelkeztek mindenütt és mindenkor a lelkészkedő papság állásszerű ellátására szükséges anyagi eszközökkel. Az állam által nyújtott anyagi támogatás módozatai az egyes államok szerint a részletekben nagy eltérést mutatnak. így némely államokban a kongnia bizonyos fokozatokban van megállapitva, a mely fokozatok vagy a lelkész szolgálati éveivel, vagy a hívek számával, vagy más ténykörülményekkel vannak kapcsolatban. Ellenben másutt, mint például Olaszországban, a kongruának ilyen fokozatai nincsenek, hanem a. kongnia minden lelkészi hivatalra nézve egy bizonyos összegben (800 lira = körülbelül 400 forint) van megállapitva. Francziaországban, Belgiumban, Elszász-Lotharingiában a hívek száma szerint fokozódik a kongnia nagysága és a hitfelekezetek szerint is különböző. Átlag 450—1.500 forint között ingadozik. Bajorországban a kongrua egyrészt a hívek, másrészt a lelkész szolgálati évei szerint fokozódik, holott Poroszországban és a leglöbb német államban csak a lelkész szolgálati évei szerint. A kongnia nagysága 900—2.000 forint között váltakozik. Ausztriában a kongrua tartományok szerint különböző összegekben van megállapitva és változik a szerint, a mint a lelkészi állás a fővárosokban, avagy nagyobb városokban, illetőleg ezek közelében, gyógyhelyeken, népesebb vagy kevésbé népes községekben van rendszeresítve. A legkisebb kongrua 500 forint, a legmagasabb (Bécsben) 1.800 forint. Alapelvileg azonban az egyes államok által nyújtott támogatás módozatai két főcsoportba oszihatók a szerint, a mint az állami támogatás valóságos állami fizetés, vagy pedig egyszerű jövedelmi kiegészítés jellegével bir. Az előbbi esetben az állam által elismert felekezetek lelkészei, mint az állam hivatalnokai, rendes évi fizetést húznak és ez képezi fő jövedelmi forrásukat, a mely mellett a lelkészi hivatallal járó egyéb jövedelmek (stóladíjak, mise, stipendiumok stb.) csak járulékos természettel birnak és az állásszeríí ellátáson kivül esnek. így van ez különösen Francziaországban és Belgiumban. A másik rendszer szerint a lelkészek ellátásáról első sorban az illető vallásfelekezet gondoskodik, a lelkészi jövedelem főalkatrészét a lelkészi hivatallal összekötött járandóságok képezik és az állam csak kisegitőképen lép fel, csak bizonyos mérvű jövedelmi kiegészítést ád azon leikészeknek, a kik lelkészi hivataluk után az állam által meghatározott állásszeríí jövedelemmel nem birnak. Ezen rendszer uralkodik a német birodalom egyes államaiban és Ausztriában. \Jgy az egyik, mint a másik rendszernél a lelkészek, illetve a lelkészi állások rangszerű jövedelme bizonyos fokozatok szerint van megállapitva, a lelkészek szolgálati idejéhez, korához v agy pedig a hivek számához és egyéb tárgyi körülményekhez képest. A magyar állam e tekintetben sem maradhat el tovább a nyugoti államoktól. Hiszen egykoron előljárt az uralkodó katholikus egyház lelkészeinek segélyezésében, mely a királyi kincstár terhére még III. Ferdinánd alatt 1650-ben vette kezdetét. Hazánkban már régebb idő óta általán érzett szükséglet, hogy a hivek lelki gondozásával foglalkozó papság anyagi helyzete, ott, a hol ennek szüksége mutatkozik, a kor igényeinek és az állás fontosságának megfelelően javittassék. A közvélemény évek óta mind fokozottabb mértékben követeli, hogy az állam a törvényesen bevett vallásfelekezetek lelkészeit anyagi támogatásban részesítse. Felismerése ez azon kétségbevonhatlan ténykörülménynek, hogy a vallásfelekezetek^náiunk is úgy, mint a többi európai államokban, a lelkészek állásszeríí ellátásához a szükséges anyagi eszközökkel nem rendelkeznek. 4.
