Főrendiházi irományok, 1896. VIII. kötet • 354-408. sz.

Irományszámok - 1896-354

354. szám. 3 2-ik melléklet a 354. számú irományhoz. Indokolás, „az 1895. évi XLVIII. törvényczikk egyes rendelkezéseinek módosításáról" szóló törvényjavaslathoz. Az 1895. évi XLV1I1. törvényczikk 1. ég 2. §-ai felhatalmazzák a földmívelésügyi magyar királyi ministert, hogy a Közép-Dunán, valamint az ország egyéb jelentősebb folyóvizein első sorban szükséges szabályozási munkálatokat összesen 51 millió forint keretén belül 1907. év végéig végrehajtassa; a 3. §. pedig elrendeli, hogy a földmívelésügyi ministerium költségvetésében, vizi beruházások czímén 1896. évtől kezdve 18 éven át, évenként három millió forint veendő fel. Ugyanezen törvényczikk 4. §-a kimondja, hogy a mennyiben a szabályozás okszerű kivitele azt szükségessé teszi, a költségvetésben fedezetet találó évi 3 millió forinton túl az 1896., 1897. és 1898. évek mindegyikében további 2—2 millió forint, 1898., illetve ezen szakasz további rendelkezéséből és a törvény indokolásából kivehetöleg, helyesebben 1899-től pedig bezárólag 1907-ig minden évben további egy-egy millió forint erejéig is végrehajthatók a munkálatok; s a mennyiben a többlet sem a költségvetésben fedezve, sem a pénztári készletekből előlegezhető nem volna, felhatalmaztatnak a pénzügyi és földmívelésügyi ministerek, hogy a többlet erejéig kötelezettséget vállaljanak, oly módon azonban, hogy az utóbbi esetben a későbbi években kifizetendő összegek a földmívelésügyi tárczába beállított évi 3 millió forintos beruházási tételekből legkésőbb 1913. év végéig törlesztessenek. A szabályozási munkálatok foganatosítása a törvény rendelkezései értelmében megkezdetvén, 1896. és 1897. években 5—5 millió forintnyi értékű munkák végrehajtása irányoztatott elő, melyeknek részletes felsorolását, valamint a tényleg végrehajtott munkák és azok költségeiről szóló jelentéseimet szerencsém volt az évi költségvetések benyújtása alkalmával előterjeszteni. A munkálatok sorrendjének megállapításánál szem előtt tartottam azon irányelvet, hogy első sorban azon folyószakaszok rendezése vétessék foganatba, melyeken ugy az árvizbiztonság, mint a hajózás szempontjából a legégetőbb bajok jelentkeztek. lekmtettel arra a körülményre, hogy az 1897. évi augusztusi árviz a baja-gombosi szakaszon az eddig előfordult legnagyobb magasságot elérte, mig a Duna egyéb szakaszain előzőleg már magasabb vizek is észleltettek, jóformán maga a viz Jmutatta meg, hogy hol van ez idő szerint a legsürgősebb segítségre szükség.