Főrendiházi irományok, 1896. VII. kötet • 325-353. sz.
Irományszámok - 1896-349
184 349. szám. 4. Gzikk. Zarándokok hosszú útra való szállítására csupán gőzhajók használhatók. Más hajóknak az ily szállítás tiltva van. Parthajózást folytató zarándokszállitó hajók, melyek rövid tartamú szállításokra, úgynevezett »parthajózási utazásokra« rendeltetvék, a 3. czikkben emiitett különleges szabályzatban foglalt szabályoknak vannak alávetve. II. Czím. Elindulás előtt követendő rendszabályok 5. Gzikk. Minden zarándokszállitó hajó kapitánya, vagy kapitány nem létében tulajdonosa vagy ügynöke, azon szándékáról, hogy a hajóra zarándokokat vesz fel, három nappal az elindulás előtt a kikötő illetékes hatóságát értesíteni tartozik..) Ezen nyilatkozatban az indulás tervbe vett napja és a hajó rendeltetési helye bejelentendő. 6. Gzikk. E nyilatkozat folytán az illetékes hatóság a kapitány költségére a hajó megszemlélését és méretezését eszközölteti. Azon consuli hatóság, a mely alá a hajó tartozik, e megszemlélésnél jelen lehet. Csupán a megszemlélést teljesitik azon esetben, ha a kapitány már a saját országabeli illetékes hatóság által kiállított méretezési bizonyitványnyal el van látva, kivéve, hogy ha gyanu forogna fenn, hogy az okmány a hajó tényleges állapotának többé meg nem felel. 7. Gzikk. Az illetékes hatóság a zarándokszállitó hajónak elindulását csak azután engedi meg, hogyha előbb meggyőződött arról : a) hogy a hajó teljesen megtisztíttatott és szükség esetén fertőtlenitletett ; b) hogy a hajó oly állapotban van, hogy az utat veszély nélkül megkezdheti, jól van felszerelve, berendezve, jól szellőztetve, elegendő számú csolnakkal ellátva, hogy a hajón semmi sincs olyan, a mi az utasok egészségére vagy .) Az illetékes hatóság jelenleg : Angol-Indiában egy e végre a helyi kormány által kijelölt tisztviselő (Native passenger. Ships Act. 1887. 7. czikk); Holland-Indiában a kikötői mester; Törökországban az egészségügyi hatóság; Ausztria és Magyarországban a kikötő hatósága; Olaszországban a kikötő kapitánya; Francziaországban, Tuniszban és Spanyolországban az egészségügyi batósúg; Egyptomban az egészségügyi vesztegzári hatóság sth. Art. 4. Les navires à vapeur sont seuls admis à faire le transport des pèlerins au long cours. Ce transport est interdit aux autres bateaux. Les navires à pèlerins, faisant le cabotage, destinés aux transports de courte durée dits »voyages au cabotage«, sont soumis aux prescriptions contenues dans le règlement spécial mentionné à l'article 3. Titre IL Mesures à prendre avant le départ. Art. 5. Le capitaine ou, à défaut du capitaine, le propriétaire ou l'agent de tout navire h pèlerins est tenu de déclarer à l'autorité compétente.) du port de départ son intention d'embarquer des pèlerins, au moins trois jours avant le départ. Cette déclaration doit indiquer le jour projeté pour le départ et la destination du navire. Art. 6. A la suite de cette déclaration, l'autorité compétente fait procéder, aux frais du capitaine à l'inspection et au mesurage du navire. L'autorité consulaire dont relève le navire peut assister, à cette inspection. Il est procédé seulement à l'inspection, si le capitaine est déjà pourvu d'un certificat de mesurage délivré par l'autorité compétente de son pays, à moins qu'il n'y ait soupçon que le document ne réponde plus à l'état actuel du navire. Art. 7. L'autorité compétente ne permet le départ d'un navire à pèlerins qu'après s'être assurée : a) que le navire a été mois en état de propreté parfaite et, au besoin, désinfecté ; b) que le navire est en état d'entreprendre le voyage sans danger, qu'il est bien équipé, bien aménagé, bien aéré, pourvu d'un nombre suffisant d'embarcations, qu'il ne contient rien à bord qui soit ou puisse devenir nuisible à la .) L'autorité compétente e?t actuellement : dans les Indes anglaises, un officier désigné à cet effet par le Gouvernement local (Native passenger Ships Act, 1887. art. 7.) ; — dans les Indes néerlandaises, le maître du port; en Turquie, l'autorité sanitaire; en Autriche et en Hongrie, l'autorité du port ; en Italie, le capitaine de port ; en France, en Tunisie et en Espagne, l'autorité sanitaire ; en Egypte, l'autorité sanitaire quarantenaire, etc.
