Főrendiházi irományok, 1896. VII. kötet • 325-353. sz.

Irományszámok - 1896-347

132 347. szám. Mindezen megállapodások ismertetése és indokolása czéljából a következőket van szerencsém előadni: A szerződés I. czikke, a jelenleg érvényben levő szerződés határozataitól eltérőleg, melyek szerint csak Japánba kinevezett diplomatiai ügyvivőnk és fő consul unknak áll jogában a japán czászárság egész területén utazni, mig a Japánban működő többi consuljaink már consuli kerületeikben is csakis bizonyos hivatalos ténykedések gyakorlására és ekkor is csak Írásbeli bejelentés mellett és a kijelölt japán hivatalnok kíséretében tehetnek utazást, egyéb alattvalóink Japánban való tartózkodása pedig csak szerződésben megállapított kikötőkre és városokra korlátoztatik és szabad mozgásuk csak bizonyos határok közt van megengedve, a viszonosság biztosítása mellett feljogosítja alattvalóinkat, hogy a japán birodalomban bárhol utazhassanak és tartózkodhassanak. Ezen megállapodás — kapcsolatban a szerződés III. czikkének azon rendelkezésével, melynek alapján alattvalóink Japán bármely helyén űzhetnek kereskedést — megnyitja alattvalóink és kereskedelmünk számára az egész Japán birodalmat. Az I. czikk egyéb határozatai közül még kiemelendő, hogy azok a szerződő felek alattvalói részére az igazságszolgáltatás terén a belföldiekkel azonos jogokat, továbbá a letelepedés, utazás és bármily javak és ingóságok birtoklása és átruházása, valamint a viselendő közterhek tekintetében a belföldiekkel és a legnagyobb kedvezésben részesülő nemzet alattvalóival teljesen egyenlő elbánást és a vallás szabad gyakorlását biztosítják. A II. czikk a többi kereskedelmi szerződéseinkben is érvényesített kikötéshez képest a katonai szolgálat és megadóztatás alól való kölcsönös mentességet állapítja meg. A III. czikk a kereskedés és hajózás szabadságát mondja ki és a kereskedés, ipar és hajózás űzésének módozatait — a saját nemzetbeliek és a legnagyobb kedvezésben részesülő nemzet alattvalói irányában alkalmazott bánásmódnak megfelelően — szabályozza. A IV. czikk a szerződő felek alattvalói részére a házkutatások, továbbá az üzleti könyvek és iratok megvizsgálása tekintetében a saját nemzetbeliek és a legnagyobb kedvezésben részesülő nemzet irányában alkalmazott bánásmódot biztosítja. Az V. czikk a bevitelnél szedhető vámokat és alkalmazható tilalmakat illetőleg állapítja meg kölcsönösen, a legnagyobb kedvezmény jogát, a tilalmak tekintetében a többi szerződéseinkben is érvényesített kivételekkel. A VI. czikk ugyanezen határozatot tartalmazza a kivitelt illetőleg. A VII. czikk az átvitel vámmentességét és a raktározást, kiviteli jutalmakat stb. illetőleg a belföldiekkel való egyenlő elbánást biztosítja. A VIII. czikk a kereskedelmi utazók árúmustráinak, továbbá a mustralapok és mustráknak vámmentességéről intézkedik. A IX. czikk szerint az a másik szerződő fél területeiről érkező árúk csakis azon belső adókkal terhelhetők meg, melyek a hasonnemű belföldi czikkek után szedetnek, kimondatván egyúttal, hogy ily adófizetés egyáltalában nem követelhető, ha az ugyanazon nemű árúk az adózás területén nem állíttatnak elő. A X. czikk a hajóknak az áruszállítás tekintetében kölcsönös egyenjogúságát és egyenlő elbánását állapítja meg. A XI. czikk a hajóktól szedhető kikötőilletékek, a XII. czikk pedig a hajóknak kikötési helye és rakodási műveletei tekintetében zárja ki a különbözeti bánásmódot. A XIII. czikk a legnagyobb kedvezmény jogának fentartása mellett a parthajózást a szerződéses megállapodások alól kiveszi, továbbra is megengedvén azonban, hogy ' hajóink az eddigi kivételekkel Japán nyilt kikötői közt a parthajózást űzhessék. Ezen czikk továbbá a hajók által a másik fél több kikötője számára felvett rakomány tekintetében a folytatólagos leadási műveleteknek az illető kikötőkben szabad elvégzését biztosítja.