Főrendiházi irományok, 1896. VII. kötet • 325-353. sz.
Irományszámok - 1896-347
347. szám. 133 A XIV. czikk a tengeri balesetek esetén követendő eljárást a hajózási szerződésekben elfogadott elvek alkalmazása mellett szabályozza. A XV. czikk a hajók államiságának kölcsönös elismerését tartalmazza. A XVI. czikk a helyi hatóságokat kölcsönösen kötelezi arra, hogy a szökevény tengerészek letartóztatásában segédkezzenek. A XVII. czikk a hajózást és kereskedelmet illetőleg különösen kimondja, hogy e tekintetben is kölcsönösen a legnagyobb kedvezésben részesülő nemzet irányában alkalmazott bánásmód fog alkalmaztatni. A XVIII. czikk a találmányok, mustrák, minták, védjegyek és czégek részére kölcsönösen ugyanazon oltalmat biztositja, mint a melyet a belföldiek élveznek. Ezen megállapodás, melynél tovább menőt a külföldi államok sem érhettek el, itt szóban levő érdekeinknek ideiglenesen kielégitő védelmet nyújt, miglen sikerülni fog ez irányban külön egyezményt létesíteni. A XIX. czikk kölcsönösen biztositja a consulok kinevezésének jogát és azok kiváltságait, illetőleg a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazását. A XX. czikk az idegen telepeknek a japán községekbe való bekebelezését mondja ki és egyúttal az ezzel összefüggő jogviszonyokat szabályozza. Az ezen czikkben foglalt határozatok megvilágitására a Japánban levő idegen telepekre vonatkozólag a következőket van szerencsém megjegyezni: Az idegen telepek bizonyos számú együtt fekvő, elkülönített telkekből állnak, melyek — a mennyiben nem közczélokra tartatnak fenn — kizárólag idegenek magán birtokát képezik. Ezen telkek a japán kormány által az idegeneknek határozatlan időre (perpetual lease) adattak bérbe bizonyos földbér fizetése mellett, mely a telkeknek fekvése szerint különböző összegben van megállapítva. Ennek hiteléül minden egyes telekrészre a kerület kormányzója által title deed van kiállítva. Ezen okiratban érvényesített feltételek közül felemlitendő, hogy a lease-nak a Japánnal szerződéses viszonyban nem álló államok alattvalóira való átruházása nincs megengedve és ezen átruházás japán alattvalókra is csak a japán és consuli hatóságok Írásbeli engedélye mellett történhetik. Ezen, valamint egyéb határozatoknak megszegése esetén a bérlet megszűnik és a telek a japán kormány rendelkezése alá kerül vissza. A XXI. czikk a szerződés határozatait a szerződő felek vámterületeihez tartozó vagy jövőben azokkal egyesítendő országokra is kiterjeszti. A XXII. czikk kimondja, hogy azon időponttól kezdve, melyben a szerződés egész terjedelmében életbe lép, az eddigi szerződés és megállapodások hatályon kivül helyeztetnek, külön kiemelve azt, hogy ezen időponttól kezdve az alattvalóink felett Japánban gyakorolt consuli bíráskodás is megszűnik és alattvalóink ettől kezdve a japán bíróságok alá lesznek helyezve. A XXIII. czikk a szerződés és egyes határozatai életbeléptének idejét és tartamát állapítja meg. Az első bekezdés szerint az egész szerződés — az alább emiitett kivétellel — 1899. évi július hó 17-ke előtt nem léphet hatályba, mely határidő a többi államoknak Japánnal kötött szerződéseiben is oly czélból lett kikötve, hogy Japánban a törvényhozás utján tervbe vett reformok ez időpontig végrehajthatók legyenek, és az idegen alattvalóknak a japán biráskodás alá helyezése aggálytalanul megtörténhessék. Ezen naptól kezdve a szerződés a japán kormánynak egy évvel előzőleg nyilvánított kívánságára bármikor hatályba helyezhető. Ugyanezen bekezdés továbbá a szerződés érvénytartamát 12 évben állapítja meg, mely hosszabb időtartamnak kikötése a Japánnal való kereskedelmi viszonyainknak állandósítása és fejlesztése szempontjából előnyös, másrészt a vámpolitika terén szabad elhatározásunkat semmiféle irányban sem köti meg, miután a Japán részére a pótegyezmény utján biztositolt, illetve
