Főrendiházi irományok, 1896. VI. kötet • 275-324. sz.
Irományszámok - 1896-290
4C 290. szám. tővé tenni, a folyó évi költségvetés terhére, miután tárczám költségvetésének összeállításakor ily hitel előirányzásáról még nem lehetett gondoskodni, mint előirányzat nélküli kiadáskép elszámolandó összeget kerek számban 50.000 fitot vélek a felmerülhető igéayek kielégítésére számba veendőnek. 4. A braziliai járatoknak az Adria és Lloyd által váltakozva leendő ellátása, a postaszállítási kötelezettségnek kölcsönös biztosítása, a rakterületek fentartása és az egyenlő elbánás stb. tekintetében a jelenleg érvényben levő egyezményben foglalt megállapodások lényegileg továbbra is fentartatnak. Visszatérve ezek után aldunai forgalmunknak a feketetengeri viszonylatokban való fejlesztése érdekében a magyar Levante és az osztrák Lloyd-társaság közt létesített kapcsolat ismertetésére, mindenekelőtt megjegyzendő, hogy a feketetengeri hajózás berendezése után ezen útiránynak és a Kelet felé az osztrák Lloyd által közvetítendő útiránynak egymáshoz való kapcsolatba hozatala a legalkalmasabb eszköznek mutatkozott a csatlakozó állomások kedvező kihasználására és a kilátásba vett nagy forgalmi átalakulás minél biztosabb alapokra való fektetésére. Ujabb időben ugyanis mindinkább ismétlődtek olyan jelenségek, melyek arra mutattak, hogy Fiúméból nyugat felé irányuló kivitelünk is hasznosítani próbálja az aldunai irányt, így például malmaink angol rendeltetésű lisztküldeményeket Galacz felé irányítottak és árpakivitelünkkel foglalkozó nagy czégek is szemügyre vették ezen forgalom áthelyezését. Ezen jelenségek arra mutatnak, hogy ha a feketetengeri útirány már a nyugat felé menő kivitelnek is nyújt kedvező szállítási konjunktúrákat, akkor a Keletre menő kivitel legtermészetesebb és legactióképesebb útirányát mindenesetre leginkább az Aldunán át találhatja. Különösen áll ez a Dardanellákon túl az ägäi tengerben fekvő török, görög és kisázsiai kikötőkre nézve, melyek tekintetében a forgalmi helyzet ugyanaz, mint a Balkán-államokra nézve fent említettem. Ezen kikötők számára kivitelünket biztosító olcsó tarifákat csakis a feketetengeri hajózás segélyével lehet felállítani. Ha tehát gazdasági érdekeinket helyesen akarjuk kiszolgálni, arra leszünk utalva, hogy különösen Magyarország délkeleti részeinek forgalmát a Kelet felé az aldunai feketetengeri útirányra vezessük. Ez bizonyos megosztást eredményez a Fiúméból és Galaczból kiinduló járatok között. Keleti járataink programmját tehát pénzügyi helyzetünk szem előtt tartásával és az államkincstár aránylag minél csekélyebb megterhelésével akként véltem megállapitandónak, hogy ezen járatokat Fiúméból kiindulólag jövőben is az osztrák Lloyd teljesítse, különösen az epirusi és a nyugati görög partokon, továbbá a syriai kikötőkbe és Alexandriába, mig a fekete és az ägäi tengeri kikötőkkel való forgalom lebonyolítása a magyar keleti tengerhajózási társaságra bizandó. Ezen elv keresztülvitelénél számolnunk kellett azon helyzettel, a mely a Lloyd-társasággal fennálló és a fentebbiek szerint megújított egyezmény értelmében a területi megosztásra vonatkozó megállapodás által adva van, mely szerint a Fekete tenger, Konstantinápoly kikötőjét még beleértve, a két állam hajózási vállalataira nézve semleges területet képez, melyen a Lloyd részére fentartott odessza-konstantinápolyi és batum-konstantinápolyi vonalak kivételével mindkét állam hajózási vállalatai rendezhetnek be szerződésszerűen segélyezett járatokat; a többi keleti kikötők közt azonban az emiitett hajózási egyezmény tartama alatt csak a Lloyd tarthat fenn szerződésszerűen segélyezett járatokat. Ennek következtében a két állam közt fennálló hajózási egyezmény megújítása csak úgy volt gondolható, ha a Lloydnak az aldunai viszonylatban lebonyolított keleti forgalomba való belevonása sikerül. Csak ily megoldás mellett volt lehetséges az, 'hogy a Lloyd és a magyar keleti tengerhajózási részvénytársaság
