Főrendiházi irományok, 1896. IV. kötet • 130-179. sz.
Irományszámok - 1896-132
52 132 szám. ugyan és ezen intézkedések egyrészének foganatosítása után némi javulás mutatkozott is ; de a bérleti rendszer fentartása mellett a helyzetnek gyökeres megjavítása nem volt elérhető. Ebben az állapotban találtam a kereskedelemügyi tárcza átvétele alkalmával a budapesti távbeszélő-hálózat ügyét. Szemben állottam először azzal a visszássággal, hogy a budapesti távbeszélő-hálózat névleg az állam tulajdona volt ugyan, a gyakorlatban azonban a korábbi engedélyi viszonynak bérleti viszonynyá átalakítása inkább hátrányosnak, mint előnyösnek bizonyult, mert a kormány mint főfelügyeleti hatóság által tett rendelkezésekkel szemben, a szerződési viszonyból folyólag a bérlő vállalatnak mindennemű felszólalásokra és magyarázgatásokra adott alkalmat. Visszás volt továbbá a helyzet azért is, mert, miként már emiitettem, a budapesti távbeszélő-hálózat berendezése műszaki tekintetben nincs összhangzásban sem az interurbán távbeszélő összeköttetésekkel, sem a vidéki távbeszélő-hálózatokkal. — A vezetésem alatt álló ministerium már évek óta foglalkozik e viszszásság megszüntetésének kérdésével; de nem is emlitve azt, váljon kényszerithető lett volna-e a bérlő vállalat vagy nem a második huzal megépítésére, — a kormány lehetőleg kerülni kívánta az 1888 : évi XXXI. t. ez.-ben a házbirtokosokkal szemben biztosított jogoknak, — különösen magánvállalat érdekében, — olymódon való alkalmazását, mely a székes főváros szépészeti érdekeivel alig lett volna összeegyeztethető s ezen kivül a házbirtokosokra is nehezen elviselhető megterheltetéseket rótt volna. Visszásnak találtam végül a helyzetet főleg azért, mert a budapesti távbeszélő-hálózat nemcsak a helyi érdekeknek szolgál, hanem az egyúttal a nemzetközi és az országos távbeszélő-hálózatnak is központja, mint ilyennek tehát nemcsak közgazdasági és forgalmi, hanem politikai tekintetekből is feltétlenül az állam kezében van helye. Már kezdettől fogva a bérleti viszony megszüntetését vettem tehát szemügyre és pedig annál is inkább, mert különösen 1893 óta a bérlő vállalat bevételei és üzleti feleslegei oly rohamosan emelkedtek, hogy számolni kellett azzal, miszerint a bérlet megváltása annál terhesebb lesz, mennél későbbre fog az elhalasztatni. A budapesti m. kir. állami távbeszélő-hálózatnál ugyanis, az elegybevételek, — továbbá az üzlet tiszta eredménye (a beruházások és részvénytőke-törlesztés czímén eszközölt leirások nélkül) az egyes években fizetett adókkal felemelve, az utóbbi években következőleg alakultak: Eiegybevé- 1891. évben 230.899 frt 18 kr. telek: 1892. » 287.353 » 87 » 1893. » 347.708 » 31 » 1894. » 418.383 » 72 » 1895. » 505.559 » 74 » AzDziettiMta 1891. évben 81.763 frt 95 kr. ZTJZw: 1892. » 127.553 » 57 » 1893. » . . . . 162.619 * 29 » 1894. » 210.482 » 05 > 1895. » 262.819 » 46 » De épen az üzleti eredmények ezen rohamos emelkedésével szemben készen kellett lenni arra, hogy a bérlő vállalat nem fogja beérni a tényleges jövedelmezőség alapján való kárpótlással, hanem ezenfelül olymérvü elmaradt haszonra (lucrum cessans) is fog igényt tartani, melynek megtérítésére a kormány annál kevésbbé vállalkozhatnék, mert az állami
