Főrendiházi irományok, 1896. IV. kötet • 130-179. sz.
Irományszámok - 1896-131
131. szám« 39 Az utalványozási jog gyakorlásának egész körét az a) pontban szabályozott végleges utalványozás nem meríti ki, mert a viszonyok és a szolgálat érdeke gyakran szükségessé teszik előlegek engedélyezését, avagy hitelnyitását is, mi azonban a dolog természetéből folyólag mindig csak számadási kötelezettség mellett történhetik (b) pont.). A folytonos járandóságok természete végül az utalványozási jog gyakorlásának egy további nemét teremti, tudniillik az utalványozást állandó hatálylyal a megszüntetésig. — Ily állandó hatálylyal az állami költségvetésben a törvényhozás által jóváhagyott fizetés- és személyzet-állományi rendszeren, a nyugdíj- s egyéb törvényeken, valamint szerződéseken, vagy szabályokon alapuló s évi összegekben megállapított járandóságok utalványozhatok. Az ezekre vonatkozó utalványok a 30. §-ban említett elévülés esetét kivéve, a megszüntetésig, illetve a lejáratig maradnak érvényben. E szakasz az utalványozási jognak folytathatását az illető költségvetési évet követő január t február és márczius havak leteltéig terjeszd ki, olyformán, hogy a mondott határidőn belül a múlt évi kezelésből eredő kiadásokra, a fenmaradt hitel rovására még utalványozni, valamint a múlt évi kezeléshez tartozó jövedelmek előirását elrendelni s a lefolyt évre szóló állami költségvetés terhére, illetve javára elszámoltatni lehessen. Ezen úgynevezett pótkezélési jogot, 1868. óta a kormány folytonosan és tényleg gyakoíolta a nélkül, hogy e fontos feljogosítás mindeddig törvényeinkben világosan kimondva lett volna. Tekintve, hogy egy oly sok irányban szétágazó gazdaságnál, minő az állami háztartás, valamely évnek szolgálatát a kiadások és bevételek utalványozására nézve pontosan azon év végével tisztára lezárni alig lehet; tekintve, hogy az évközben elrendelt kiadások és bevételek valódi járandósága sok esetben csak az év eltelte után s csakis bizonyos előfeltételek teljesülése s a leszámolások megtörténte után szabható meg pontossággal ; tekintve végre, hogy a költségvetési törvények intentiója és czélja az, miszerint az abban megállapított évi kiadások és bevételek csakugyan azon budgetév államháztartására szolgáljanak: a pótutalványoz.isi jognak, mint az évi budget végrehajthatósága feltételének, az edpüg tényleg fennállott módon érvénybentartdsa, s ennélfogva a számviteli törvénybe való fölvétele szükséges. A bevételek előírásánál egyedüli kivételt képeznének az egyenes adók, a melyekre nézve a bevételi pótkezelés egyrészt a munka-egyszerűsítés szempontjából, valamint azon tekintetből, hogy az illető ministeri számvevőség főkönyvei a községi adó-főkönyvekkel és az adóhivatalok számlakönyveivel összhangzásban legyenek, és az által a könyvvitel egyszerűsítése mellett az ellenőrzési szolgálat hatályosabbá legyen tehető, már az 1878. évtől kezdve meg lett szüntetve. Igaz ugyan, hogy a bevételek előirásánál a pótkezelés némely tárczánál csekély mértékben fordul elő, vannak azonban tárczák, melyeknél annak bizonyos körülmények közt nagyobb jelentősége van. Nem volna tehát helyes a bevételi pótkezelést az egyenes adókon kívül, a hol azt nyomós okok javasolják, a többi ágakra nézve is megszüntetni, a melyekre nézve ily indokok nem forognak fönn, mert azok a tekintetek, melyek a pótkezelést a kiadásoknál teszik szükségessé, épen ugy felmerülhetnek a bevételekre nézve is. A pótkezelésnek egyoldalú alkalmazása a kiadásoknál esetleg visszásságokra vezethetne, s az illető budgetév kezelésének a valóságnak meg nem felelő képét mutatná. A mi a pótkezelés három havi időtartamát illeti, a mely csakis a lefolyt költségvetési évet megillető kiadások és bevételek utalványozásának legombolyitására szolgál, kétségtelen, hogy annak megrövidítése, például két hóra való korlátozása, előnynyel járna, a mennyiben a számvevőségek könyveiket egy hóval előbb zárhatván le, a zárszámadási adatokat korábban adhatnák az állami számvevőszék rendelkezésére, s a jövő évi költségvetés elkészítésére több 25. §.-hoe.
