Főrendiházi irományok, 1896. IV. kötet • 130-179. sz.

Irományszámok - 1896-177

292 177. szám. segedelmével részt vegyenek, viszont megkövetelhetönek tartom, hogy a törvény által védett és kedvezményekben részesített kötvények kibocsátása utján beszerzett tőke első sorban a hazai vasúti ügyet szolgálja. Hogy a külföldi vasúti czímletek jogi természetének megítélésénél hazai törvényeink veendők irányadóul, indokolást nem igényel. Előfordul a gyakorlatban, főleg a helyi érdekű vasutakhoz való járulásoknál az az eset, hogy az állam, a törvényhatóságok, a községek nem tőke, hanem évi járadékok fizetésére kötelezik magukat. E teljesen jó kibocsátási alap mellőzésére nem lévén ok, ily járadékkövetelések felhasználása kötvénykibocsátási alapul, kifejezetten meg lenne engedendő. A §. utolsó bekezdése szerint az intézet a kibocsátási alapok közt szabadon választhat. Ha a §. első bekezdése szerint a kibocsátási alapok megállapításának kizáró jelentősége van, vagyis a törvény csakis az általa meghatározott alapokat ismeri is el, a melyek felhasználásával a törvény kedvezményeire igénynyel bíró kötvények bocsáthatók ki, az intézeteket abban korlátozni, hogy az alapok közül valamennyit vagy melyiket válaszszák, indokolatlan lenne. A 3., 4., 5. és 6. §-ok a jelzálogilag fedezett követelésekről, mint kötvénykibocsátási alapokról rendelkeznek. A 3. §. a kötvénykibocsátási alapul szolgáló telepítési kölcsönre nézve megállapítja, hogy a telepes birtokra bekebelezett követelés összege a becsérték 75°/o-át nem haladja meg. A megengedett megterhelésnek a záloglevelek számára megállapított mérven túl való megállapítása szükségessé válik az által, hogy záloglevelekkel az eddigi tapasztalatok szerint a telepítés keresztülvitele rendkivül meg van nehezitve, aggályra pedig ez a felemelés nem szolgáltathat okot, ha figyelembe' veszszük, hogy a kis birtokrészletek igen kelendők, főleg pedig, hogy vételárral hátralékos telepessel szemben a 4. §-ban tervezett intézkedés szerint a kibocsátó intézetet úgy, mint a telepítési törvény 18. §-a szerint a telepítő államot, kimozditási jog illetné meg. A talajjavitási kölcsönök feltételeit megszabó 5. §-ban tervezett intézkedések alig igényelnek közelebbi indokolást. A felsorolt talajjavitási munkálatok a vizjogi törvénynek rendelkezései alá esnek. A mi az itt is javasolt 75°/o-os megterheltetést illeti, ez ellen sem tehető észrevétel Az állagában javuló jelzálog nagyobb megterheltetést bir meg. A §. többi intézkedése a kötvények biztossága érdekében s azért is szükséges, hogy a talajjavitási kölcsönök eredeti rendeltetésüktől el ne vonassanak. Birtokfeldarabolás esetén — 6. §. — a lekötött ingatlan a becsérték kétharmadáig lenne megterhelhető. A kisebb birtokrészletek keresett volta a megterheltetésnek ezt a határát aggálytalanná teszi a kötvények biztosított volta tekintetében, e mellett egyik eszköze az okszerű parczellázás elősegítésének. A kötvénykibocsátás alapjául szolgáló parczellázás ismérveinek a 6. §-ban javasolt megállapításánál a feldarabolandó birtok és a feldarabolásból keletkező birtokrészletek becsértéke érdemel különös figyelmet. A törvénynek nem lehetett czélja egyrészt általában a kisebb középbirtok feldarabolását, másrészt a feldarabolandó birtok teljes elaprózását lehetővé tenni. Közgazdasági és socialis tekintetek kívánják meg, hogy a feldarabolás kellő mérvekhez alkalmazkodjék. A vidékek és nnvelési ágak különféleségéhcz képest területben nem lehetett megállapítani a feldarabolandó minimumot, sem a parczella minimumát és maximumát ; legczélrávezetőbbnek látszott ezt becsértékben kifejezni. A tulajdonos tekintetében, illetőleg a feldarabolandó birtok fekvése tekinteteben felállított korlát biztonsági intézkedés, hogy a földarabolás czimén oly földbirtok ne legyen megterhelhető, a melynek földarabolása, nem esik a jelen javaslat szerkesztésénél mérvadó szempontok alá. Hogy azonban a feldarabolható birtok négyszázezer koronában meg-