Főrendiházi irományok, 1896. IV. kötet • 130-179. sz.
Irományszámok - 1896-177
177 szám. Ü J89 Közhiteli szempontok kivánják meg, hogy a kőtvénybirtokos teljesen tudatában legyen annak, hogy értékeit nemcsak a kibocsátó intézet vagyona és helyes üzletkezelése, hanem a törvény is védi akkor, a midőn a kötvénybirtokos számára külön fedezeti alapokat jelöl meg s a midőn megakadályozza azt, hogy a kötvények száma mesterségesen szaporíttassék. Ez a szempont hazánkban, a hol az idegen, külföldi tőkének gazdasági termelésünkben kiváló szerep jut, fokozottabb mérvben érvényesül, mint egyebütt, a hol az idegen tőkének ily nagy szerepe nincs és a hol az értékpapírokat felvevő közönség közvetlenül szerez értesülést úgy a kibocsátó intézet ügyvitele, mint az általánosan uralkodó gazdasági viszonyok felől. A biztos hitel olcsó. Azok a czélok, a melyeket a többször emiitett értékpapírok útján beszerzett tőke szolgál, önmagukban olyanok, hogy azok elősegítése állami feladatot képez. Nem szorul közelebbi megvilágitásra, hogy a községi, törvényhatósági, vízszabályozási kölcsönök lehető olcsóvá tétele az által, hogy az e kölcsönök alapján kibocsátandó kötvények biztosittatnak, közgazdasági szükséget képez. A h. é. vasutak ügyének fejlődésére jótékony befolyással lesz az, hogy a h. é. vasúti czímletek megszerzése, illetőleg zálogbavétele a törvényjavaslatban tervezett korlátok között, jogi biztosítással ellátott kötvények kibocsátásának alapjául szolgálhatnak. Nem szükséges, hogy az e czélra szolgáló tőkebeszerzés könnyítésére szám állami intézkedéseket közgazdasági szempontból indokoljam. Midőn a most előadott szempontok arra az eredményre vezettek, hogy a már forgalomban levő u. n. községi kötvények és vasúti kötvények törvényes biztosítása iránti intézkedések köztekintetekből teljesen indokoltak, felmerült az a további kérdés, nincsenek-e még a jelzett kötvények kibocsátási alapjait már ma szolgáltató hiteligényeken kivül más oly igények, a melyek kötvények kibocsátása útján kielégíthetők lennének és a mely igények kielégítésének elősegítése közgazdasági tekintetekből szintén indokolt. E vizsgálódás azt eredményezi, hogy magának a mezőgazdaságnak vannak oly hiteligényei, a melyek kielégítésére a záloglevelek a fennálló törvényes korlátoknál fogva nem alkalmasak, de a melyek természetüknél és czéluknál fogva egyrészt teljesen arra valók, hogy az ez igények kielégítésére szolgáló kölcsönök a közforgalom tárgyát képező kötvények kibocsátási alapját képezzék, másrészt általános szempontból annyira fontosak, hogy kielégittetésük törvényhozási intézkedésekkel való előmozdítása szintén kiváló állami feladatot képez. így nem talál megfelelő kielégítést záloglevélkölcsönök útján a földbirtokosnak az a hitelszükséglete, a mely akkor áll elő, ha birtokán talajjavitási munkálatokat kívánna teljesíteni. A czélirányosan és helyesen végrehajtott talajjavítás a birtok értékét nagyobb összeggel emeli, mint a milyet az erre szükséges költség kitesz. Ámde a talajjavítás — tekintve, hogy az annak tárgyát képező birtok rendszerint alacsony becsértékkel bir, — a becsérték feléig terjedhető záloglevél-kölcsönnel igen gyakran egyáltalán nem hajtható végre. Természetesen még kevésbbé történhetik ez akkor, ha a birtok a becsérték feléig jelzálogi terhekkel már meg van terhelve, holott épen az ily terhelt ingatlan birtok tulajdonosának lehet leginkább szüksége viszonyait javitani. A most szóban forgó hitelszükséglet kielégítése nem tekinthető biztosítottnak az 1889 : XXX. t.-cz. által sem, mert az ezen törvényczikk alapján adható talajjavitási kölcsönök az illető jószágtestek kataszteri tiszta jövedelmének hatszorosát nem haladhatják meg, a talajjavítást igénylő birtoktestek kataszteri tiszta jövedelme pedig rendszerint alacsony. Ily hiteligények keletkeznek a telepítés ügyéből. Az 1894. évi V. törvényczikk a magán- és az állami telepítést, annak közigazgatási, rendészeti és jogi részét szabályozta; a FŐRENDI IROMÁNYOK. IV. 1896—1901. 37
