Főrendiházi irományok, 1896. IV. kötet • 130-179. sz.

Irományszámok - 1896-160

160. szám. 183 rezik ; az utóbbi pedig önmagában foglalja indokát, mert a ki valamely büntetés végrehajtására rendelt intézetben el van zárva, az esküdt nem lehet. Hasonlókép nem lehet esküdt az sem, a ki föl tételesen szabadságon van, mert a föltételes szabadságon létei törvényünk szerint a szabadságvesztét-büntetésnek kiegészitő része (50. §.). « Az 5-ik §. 4-ik pontja szerint nem vehető fel az esküdtek jegyzékébe, a ki ellen bűntett vagy fogházzal büntetendő vétség miatt vizsgálat, közvetlen idézés vagy főtárgyalás van elrendelve, vagy ki vád alá van helyezve. A prts. 343. §-a szerint pedig az ügy elintézésében nem vehet részt az, a ki ellen bűnvádi eljárás van folyamatban, s aki e miatt az esküdtek névjegyzékébe sem lett volna felvehető. Ebből az tűnnék ki, hogy itt e rendelkezés ismétlése fölösleges, ámde az emiitett szabály nem a perrendtartásba, hanem a szervezeti törvénybe való, s a perrendtartásba csak azért vétetett fel, mert provideálni kellett az oly esetekről is, midőn a kizárási ok az évi lajstrom összeállítása után évközben merült fel. Másrészt a perrendtartás 343. §-a nem határozván meg »a bűnvádi eljárás« fogalmát, — mert hiszen azt szervezeti szempontból meg nem határozhatta, — az esküdtbiróságok szervezéséről szóló eme javaslatnak kell a fogalmat a szervezeti jogra tekintettel úgy körülirni, hogy a gyakorlatban egyrészt minden vita ki legyen zárva, másrészt csak azokra szorittassék a kizárás, a kik a terhükre rótt s még el nem birált bűncselekmény miatt nem teljesíthetnek esküdt-birói functiót. A perrendtartás 343. §-ának emiitett rendelkezése ily értelemben veendő, vagyis a bűnvádi eljárás alatt nem lehet a nyomozást érteni, hanem csak a birói eljárást, mely csak nyomatékos gyanú alapján indítható meg (bvdi prttás 1. §-a). A köztisztviselők minősítéséről szóló ttfrvénynyel (1883 : I. törvényczikk t. §. b) pont) áll összehangban a javaslat ama további intézkedése, mely szerint az esküdtek névjegyzékébe nem vehető fel az, a ki csőd alatt áll, gondnokság alá van helyezve, vagy a kinek kiskorúsága meg van hosszabbítva (5. §. 5. p.). A ki csőd alatt áll, annak pártatlanságában s igazságérzetében bízni nem lehet; a ki pedig gondnokság alá van helyezve, vagy a kinek kiskorúsága meg van hosszabbítva, tehát a ki saját ügyeit sem tudja ellátni, annál kevésbbé lehet ezt az igazságszolgáltatásra képesíteni, mert itt nem magánjellegű vagyoni viszonyok rendezése forog szóban, hanem mások becsülete s szabadsága, tehát a közérdek, a mit egy gondnokság alá helyezettnek, a ki saját ügyeit sem tudja ellátni, kiszolgáltatni nem lehet. Nem vehető fel továbbá az esküdtek jegyzékébe a tényleges szolgálatban levő bíró vagy ügyész, a fegyveres erőnek tényleges szolgálatban álló tagja, a napszámos és a szolga (6. §. 1 - 5. p.). A javaslat eme rendelkezése megfelel a 67-iki sajtórendtartás rendelkezéseinek (8. §.), azonban ezt a javaslat kibővíti, a mennyiben az esküdtbirói szolgálatból kizárja a rendőri hatóság tagjait s közegeit is. — Ha az ügyész, a ki a vádképviselet mellett perjog szempontjából a nyomozó hatóságok s közegek vezető, irányító s ellenőrző főnöke, nem lehet esküdt, a rendszerrel ellenkeznék, ha az, a ki a nyomozást teljesiti, esküdtbirói tisztet gyakorolhatna; ki kell tehát zárni az esküdtek sorából a rendőri hatóság tagját s közegét is. — A fegyveres erő tagjaira nézve szabatosabb rendelkezést vett fel a javaslat mostani sajtórendtartásunkról. A jelenleg érvényben levő szabályok szerint ugyanis esküdtképességgel nem birnak a »szolgálatban levő és nyugalmazott katonák« (sajtórendtartás 8. §.). A javaslat nem látja indokoltnak, hogy a nyugalmazott katonák, a kik mindenben a polgári törvények alatt állanak, miért ne teljesíthetnének esküdti szolgálatot, következéskép ezek az esküdtek jegyzékébe felveendők. Az 1889 : VI. törvényczikk terminológiáját figyelembe véve, különbséget kell tenni a tartós és ideiglenes tényleges szolgálat között. Az előbbiek, a kiknek pályájuk a katonai