Főrendiházi irományok, 1896. IV. kötet • 130-179. sz.
Irományszámok - 1896-160
182 160. szám. lehetett bizonyos nemű bűncselekményeket diffamálók gyanánt felállítani : a lajstromozó bizottság sem kötheti magát ily kategóriákhoz, hanem mindig az eset individuális körülményei szerint kell meg Ítélnie a dolgot. A javaslat csak a diffamáló bűncselekmény miatt elitélteket akarja az esküdtek közül kizárni; és pedig azért, mert a más jellegű bűncselekményeket számtalan indokból lehet elkövetni ; a bűncselekmények motivumai közt pedig vannak olyanok, melyek épen nem befolyásolják az esküdtképes egyén karakterét s megbízhatóságát, ilyen pl. a párviadal, ilyenek az erkölcsileg menthető okokból elkövetett bűncselekmények. Miuláu pedig a priori meghatározni nem lehet, hogy mily elitélések nem vetnek árnyat az illető jellemére s mily előélet nem teszi azt megbizhatlanná, ez okból az ily egyéneket nem is lehet az esküdtképes egyének jegyzékéből kihagyni. Hasonlókép fel kell venni azokat is, a kiket a biróság csupán pénzbüntetésre itélt. Ha már a biróság pénzbüntetést állapított meg, ez azt jelenti, hogy annak a vétségnek nem tulajdonított valami nagy jelentőséget; semmiesetre sem olyat, a mely alkalmas volna az illetőt egész életére megbélyegezni, s megbizhatlanná tenni. Ez a rendszer hazánkban nem új, csak ismétlése a köztisztviselők minősítéséről szóló törvénynek (1883:1. t.-cz. 1. §. b) p.). Ha köztisztviselő lehet az, a ki nem nyereségvágyból eredő bűncselekmény miatt volt büntetve, akkor bátran felvehető az esküdtek közé is az, a ki hasonló múltra tekint vissza; s pedig annál inkább, mert az esküdti szolgálat nem állandó. Jóllehet a javaslat a lajstromokból csak azokat zárja ki, a kik nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség miatt szabadságbüntetésre voltak elitélve, mindazáltal ez nem azt jelenti, hogy más bűncselekmény miatt büntetve volt egyének föltétlenül esküdtbirói tisztet teljesítenek. Ellenkezőleg, mielőtt az, a kit az alaplajstromba felvettek, esküdtbirói tisztet teljesítene, három alkalommal vizsgálat tárgyává teszik megbizhatóság tekintetében; ha ezt a három tűzpróbát kiállotta, csak akkor fog tagja lenni az ítélő esküdtszéknek. Miután ugyanis az alaplajstromok ellen »bárki« felszólalhat (10. §.), ha valamely büntetve volt polgár megbízhatósága ellen, polgártársainak kifogása van, közülök akárki felszólalhat ; a minek alapján a felszólaló bizottság az illetőt a lajstromból törüli. Ha pedig felszólalás nem történt, az évi lajstromokat összeállító bizottság hivatalból is kihagyhatja az évi lajstromból azt, a ki nem nyereségvágyból eredő bűncselekmény miatt el volt Ítélve (15. §.). Ha már ezen két retortán átment az, a ki el volt ítélve, kellő garancziánk van megbízhatósága mellett. De még messzebb menő biztosítékunk van ennél is, a felek visszavetési jogában, a kik azt az esküdtképes polgárt, a kiben nem biznak meg, minden indokolás nélkül visszavethetik (prts 345. §.). Azt, a ki büntetve volt ugyan, de ezen hármas retortán átment, bátran bocsáthatjuk az ítélő esküdtbirák közzé, mert ha ellene senki fel nem szólalt, ha az évi lajstrom Összeállításánál ki nem hagyták a lisztából, sem a felek vissza nem vetették, nem is lehet aggályunk megbizhatósága tekintetében. A javaslat szándékosan használja az elitélés szót; s ezzel azt fejezi ki, hogy a lajstromokból nemcsak az hagyandó ki, a ki nyereségvágyból eredő bűncselekmény miatt meg volt büntetve, hanem az is, a ki jogerősen el volt ítélve, de még büntetését ki nem töltötte, vagy ügye felebbezés alatt áll; vagy a büntetés végrehajthatósága elévült; mert a súlypont nem a büntetés végrehajtásán, hanem az elitélésen nyugszik, mennyiben a kizárásra vezető erkölcsileg dehonesztáló ok már a birói ítélettel meg van állapítva; tehát a büntetés végrehajtása szervezeti jog szempontjából közömbös. Nem vehető fel a jegyzékbe, a ki hivatalvesztésre vagy politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére van itélve (5. §. 2. p.); továbbá, a ki szabadságvesztés büntetés végrehajtása alatt áll vagy feltételesen szabadságon van (5. §. 3. p.). Az előbbi rendelkezés a Btk. 56. § ában gyöke-