Főrendiházi irományok, 1896. IV. kötet • 130-179. sz.
Irományszámok - 1896-147
92 147. szám. eddiginél számbavehetően súlyosabb terheket vállalna magára : legyen szabad az alábbiakban a javaslat egyes szakaszaira külön-külön kiterjeszkednem. Az 1. §-ban a Temes-Bégavölgyi társulat felhatalmazást nyerne, hogy a fentebb kimutatott szükségletnek részbeni fedezése czéljából oly névértékű kölcsönt vehessen fel, melynek effectiv eredménye — kerek számban véve — 16,400.000 frtot tesz ki. Czélszerűnek véltem itt az 1885 : XXVII. t.-ez. rendszerétől eltérőleg, egyszerűen á tényleges szükséglet összegét beiktatni, mert a kölcsön névértékének, az esetleg kibocsátandó kötvények minimális íirfolyamának és főként az annuitás maximális magasságának törvényes megállapitása esetén a kölcsönajánlatok természetszerűleg ehhez alkalmazkodván, a társulat esetleges kedvezőbb conjuncturák kihasználásától eleve el volna zárva. A szakasz 2. és 3-ik bekezdése a kölcsön felvételének egyéb módozataira nézve is lehető szabad kezet enged a társulatnak, mert ily módon látszik leginkább elérhetőnek az a czél, hogy a társulat minél több ajánlat közül választhassa ki a legkedvezőbbet. De épen azért, mert azokat a feltételeket és módozatokat, melyek mellett a kölcsön a társulat részéről felvehető, a javaslat csak nagy körvonalakban jelöli meg, a szakasz végpontjában szükségesnek tartottam a kölcsön tényleges felvehetését — a mi a vizjogi törvény szellemével teljesen megegyezik és magának a társulatnak is jól felfogott érdekét képezi, — a pénzügyminister előzetes engedélyéhez kötni. A 2. §. a convertálandó 12 millió forintos kölcsön felmondására és a kötvények beváltására nézve tartalmaz részletesebb határozmányokat, melyek ugyan jórészt a dolog természetéből, az általános jogszokások és jogelvekből folynak, törvénybe iktatásuk azonban netaláni kételyek, nehézségek és félreértések megelőzésére, de főként s különösen a végett mégis szükségesnek látszik, hogy a társulat a 12 milliós kölcsönről kiállított s ki nem sorsolt részletkötvényeit visszafizetésre — úgy, mint az állam által 1893. évben keieaztülvitt conversionális műveleteknél is történt — esetleg három havi időkőzzel is felmondhassa annak daczára, hogy a kötvényszöveg szerint — bár kisorsolások tetszés szerinti összeg erejéig történhetnek — a kisorsolt kötvények mindig csak a kisorsolástól számitott hat hó múlva válnak esedékessé. Ily felhatalmazás megadása az új kölcsönműveletnek ez utón esetleg kedvezőbben eszközölhető lebonyolítása szempontjából mutatkozik indokoltnak és nehézségekbe, eltekintve az e részbeni praecedensektől is, annál kevésbbé ütközik, mert ez által tulajdonképen tényleges anyagi hátrányt a kötvénybirtokosok sem szenvednek. A 3. §. a felveendő kölcsön tartalékalapjára vonatkozólag, a társulat indokolatlan megterheltetését elkerülendő, úgy intézkedik, hogy miután a javaslat 6. §-a szerint a kölcsön annuitásai tekintélyes részükben az adóvisszatéritésekből és az állami hozzájárulásból fognak fedeztetni, a tartalékalap csak oly összeggel létesítendő, a mily összeg a kölcsön annuitásaiból évenként egyénenkénti kivetések utján fedeztetik. Ugyanígy intézkedett annak idején az 1885 : XXVII. t.-cz. 3. §-a is az ezen törvény értelmében felvett 12 millió forintos kölcsön tartalékalapját illetőleg. A 4. §. az iránt intézkedik, hogy a kölcsönből eredő s a tartalékalap kihasitása után mutatkozó bevétel — már a társulati ártér biztonsága szempontjából is — első sorban a még végrehajtandó társulati munkálatok 2,178 000 f'rtnyi költségeinek fedezésére forditandó és csak ez után fenmaradó részéből törlesztendők a társulati terhek. Ugyanezen szakasz sorolja fel azokat a tár ulati activákat, melyek a kölcsönből nem edezhető terhek kiegyenlítésére fognak szolgálni. - K »észben bátorkodom hivatkozni az általános indokoslában ide vonatkozólag kifejtettekre.
