Főrendiházi irományok, 1896. IV. kötet • 130-179. sz.
Irományszámok - 1896-147
147. szám 93 Az 5-ik §. első bekezdésében kimondatik, hogy a társulatnak az 1882 : XXVI. t.-cz. alapján adott előlegek a javaslat 4. §-a éltelmében leendő visszafizetésük alkalmával olyképen veendők számításba, hogy azok 1886. évi január hó 1-éig az 1880 : XX. t.-cz. rendelkezései alá eső előlegeknek, ezen időpont után azonban csak évi 3'6°/o-kal kamatozó állami előlegnek tekintendők. Az 1880 : XX. t.-cz. 10. §-a értelmében a tisza-szegedi kölcsönalapból egyes társulat toknak adott kölcsönök 50 éven át évi 6°/o-os, a kamatokat is magukban foglaló annuitá. sokkal törlesztendők. Ez a rendelkezés kell, hogy irányadóul szolgáljon az 1882 : XXVI. t.-cz. 3. §-a alapján a Temes-Béga-völgyi vizszabályozó társulatnak a tisza-szegedi kölcsön-alapból adott előlegekre nézve is mindazon ideig, mig az 1885 : XXVII. t.-cz. ezen előlegeket tiszai kölcsön-jellegükből ki nem vetkőztette és állami előlegeknek nem minősitette. Az előlegek ezen újabbi jellege mellett azonban méltányosnak mutatkozik, hogy azok tőkehátraléka után körülbelül attól az időtől, mikor azok állami előleggé nyilváníttattak, tehát az 1886. évi január hó 1-től kezdve, csak 3.6°/o-os, vagyis oly kamatok számittassanak, milyeneket az állam az 1885 : XXVII. t.-cz. alapján felvett 12 milliós kölcsönből a társulati építkezésekre fordított és tényleges igénybevételükig az állampénztárban kezelt összegek után a társulatnak fizetett. Ugyanezen szakasz második bekezdésében felhatalmazás adatnék a társulatnak, hogy a 12 millió forintos kölcsön felvétele előtti időből származó azokat a hátralékos járulékokat, melyeket az 1885 : XXVJI. t.-cz. 4. §-a az 1882 : XXVI. t.-cz. alapján adott előlegek fedezetére jelölt ki, — a mennyiben a javaslat törvényerőre emelkedéséig be nem folytak volna, — ezen előlegek visszafizetése után illető hátralékos tagjainak elengedheti. Már az általános indokolásban voltam bátor felemlíteni, hogy a jelzett hátralékok az 1885 : XXVII. t.-cz. 4. §-ának rendelkezése daczára, máig sem voltak liquidáihatók. — A liquidatió érdekében ismételten tett kísérletek — mint azt már az általános indokolásban is említeni szerencsém volt, — csak újabb és újabb bizonyítékot szolgáltattak arra nézve, hogy a hátralékok leszámolása és behajtása a társulati érdekeltségnél igen mélyre menő s a társulat egészséges működését is könnyen veszélyeztethető zavarokat okozna, minek folytán az érdekeltség körében általános lett az óhaj. hogy a szóban forgó járuléktartozások a hátralékosokkal szemben engedtessenek el. Ilyen körülmények között s minthogy a kérdéses hátralékokra utalt állami követelések a felveendő kölcsönből fognak kiegyenlítést nyerni és így e hátralékoknak az 1885 : XlXVII. törvényczikkel nyert rendeltetése elesik: alig tehető észrevétel az leien, hogy a jelen törvényjavaslat törvényerőre emelkedése után még kint lévő, 1885. év előtti időből származó ezen járulékhátralékokat a társulat illető hátralékos tagjainak elengedhesse. A 6. §. a felveendő kölcsön kamatoztatási és törlesztési szükségletének fedezése iránt ntézkedik. E ezélra első sorban ki vannak jelölve a társulatot az 1881 : XLII. törvényezikk ételmében megillető adóvisszatéritési összegek, melyek részben már folyósítva vannak, részben pedig ezentúl fognak folyóvá tétetni. Itt a társulat részére az az állami kedvezmény van megállapítva, hogy a felveendő kölcsönből az új munkálatokra szám összegnek, valamint a most folyamatban levő munkálatoknak megfelelő s körülbelül 44.000 forintot tevő adóvisszatérités a társulat javára már előzetesen — a földmívelési ministerium által műszakilag felül, bírált tervek, illetve költségelőirányzat alapján — tétetnék folyóvá. A szakasz második bekezdése szerint továbbá az állam a felveendő kölcsön annuitásainak fedezéséhez évi 54.623 forint 76 krajczárral, vagyis ugyanoly összeggel járulna, mint a milyennek fizc tésót az 1885 : XXVII. törvényezikk 5. §-ában a társulat 12 millió forinjos
