Főrendiházi irományok, 1896. II. kötet • 63-110. sz.

Irományszámok - 1896-91

91. szám. 187 A harmadik esetben a hajólegény megóvatik attól, hogy akarata ellenére ne legyen kénytelen szolgálati szerződésének túlságos hosszú időtartamra való váratlan kinyujtását eltűrni. A 74. §-ban gondoskodás történik, hogy a szolgálatból saját kívánságára elbocsátott hajólegény ínséges állapotba ne jusson. A 75. §. visszaélések elkövetésének megakadályozása czéljából elrendeli, hogy oly esetekben, mikor a szolgálatból való elbocsátást a hajólegény maga követeli, ezen követelés jogos voltát a tengerészhivatal állapitsa meg. A 76—78. §§. általában a visszaszállításra és a megszolgált bér megállapítására vonatkozó részletes intézkedéseket tartalmazzák. Minthogy a visszaszállítás kötelezettségének czélja az, hogy a hajólegény ínséges helyzetbe ne jusson, e czélnak teljesen megfelel a 77. §-ban megengedett azon eljárás is, ha a hajóparancsnok az illetőnek a megjelölt kikötők egyikébe induló magyar hajón megfelelő szolgálati alkalmazást szerez. Ha a hajólegény ily alkalmazást csak az illető kikötőkbe teendő útnak egy közbeeső kikötőjéig nyer, az út hátralevő részééit kárpótlási igénye érintetlenül marad. A 77. §. utolsó bekezdése a magyar hajókon alkalmazott külföldi hajólegények érdekeinek megóvását czélozza. Hogy eltérő megállapodások hiányában félreértések és perlekedések elkerültessenek, elvként megállapíttatik, hogy a külföldi hajólegény a kiindulási kikötőbe való visszaszállítását követelheti. Ezen határozat mellett a külföldi hajólegénynek mindig módjában van, hogy a neki jobban megfelelő, közelebb fekvő kikötőbe térhessen vissza, de a hajótulajdonos érdeke is meg van óva, mert a hajólegény nem kívánhatja visszaszállittatását oly kikötőbe, melybe az utazás nagyobb költségeket okozna, mint a kiindulási kikötőbe való visszatérés. A 79. §. intézkedik azon esetre, midőn a hajólegény és a hajóparancsnok közt a hajólegénynek valamely igénye felett vitás kérdés merül fel. A 80. §-ban megállapíttatik, hogy a hajólegénynek a fuvardíjból vagy a nyereségből biztosított rész nem tekintendő bérnek, mert ellenkező esetben a bérnek kiszámítása a legnagyobb nehézségekbe ütköznék. A 81. §. határozatai azt czélozzák, hogy a hajólegénynek ínséges helyzetbe jutása lehetőleg megakadályoztassék. Az V. fejezetben a magyar tengeri kereskedelmi hajóknak az ínséges tengerészek hazaszállítására vonatkozó kötelezettségét szabályozza, gondoskodván egyúttal arról, hogy ezen kötelezettség a hajókra nézve túlságos terhessé ne váljék. Ezen kötelezettség a tengerészek érdekében állapittatik meg, oly czélból, hogy a kenyerüket külföldön amúgy is elég nehéz viszonyok közt kereső tengerészeinknek ínséges helyzetbe való jutásuk esetében a hazájukba való visszatérés lehetőleg olcsóvá és könnyűvé tétessék. Hogy ezen kedvezményt csak azok vehessék igénybe, kik Ínséges helyzetüknél fogva tényleg reá vannak utalva, a hajóparancsnok a 82. §. szerint csak akkor köteles az ínséges tengerészt visszaszállítás végett a hajójára felvenni, ha az illetőnek visszaszállítására a tengerészhivataltól írásbeli utasítást kap. Hogy továbbá a visszaszállítás kötelezettsége az illető hajóra, illetve ennek tulajdonosára terhes ne legyen, a 82. §-ban megállapíttatik az is, hogy a szállításért kárpótlás jár; a 83. §-ban gondoskodás történik, hogy ha több hajón nyílik alkalom a hazaszállításra, az elszállítandó tengerészek a hajók közt arányosan felosztandók ; végül pedig a 84. §-ban kimondatik, hogy a hajóparancsnok csak korlátolt számú, a hajón elhelyezhető és különös gondot nem okozó tengerészeket köteles hajójára felvenni, kik a 85. §. értelmében útközben a hajólegénységre alkalmazandó fegyelmi szabályoknak vannak alávetve. 24»