Főrendiházi irományok, 1896. II. kötet • 63-110. sz.

Irományszámok - 1896-91

188 91. szám. A hazaszállítás kötelezettsége jelenleg is fennáll és a kárpótlás összege ez idő szerint naponként és fejenként rendeletileg egy koronában van megállapítva. A kárpótlás összegét a törvényben nem volna czélszerü megállapítani, mert annak magassága a hajózási viszonyok fejlődéséhez képest változik. A kárpótlást a hajóparancsnok e részbeni követelésének biztos és gyors kiegyenlítése érdekében a 86. §. értelmében a tengerészhivatal fizeti ki, mely a hazaszállitási költségeket, a 87. §. értelmében a kiadásokért felelős tengerésztől hajthatja be, fentartatván azonban más személyeknek az ily kiadások megtérítésére vonatkozólag a fennálló szabályokban megállapított kötelezettsége. A VI. fejezet a hajófegyelem fentartására szükséges határozatokat tartalmazza. A hajóparancsnokot, ki a reá bizott hajóért, a hajón levő személyek biztonságáért és a hajón szállított árúkért felelős, erre való tekintetből az eddigi szokás és valamennyi tengeri állam törvényei bizonyos jogokkal és fegyelmi hatalommal ruházták fel. A hajóparancsnok ezen fegyelmi hatalma a jelen tőrvényjavaslat VI. fejezetében jut kifejezésre. A fegyelmi hatalmat a hajóparancsnok részére biztosítani kell, mert csak akkor tarthatja fenn kellő mértékben a hajófegyelmet, ha az ellene vétőt azonnal felelősségre vonhatja. Ezen joga azonban csak fegyelmi vétségek megtorlására terjed ki. Oly büntetendő cselekmények, melyek elkövetésénél nem okvetlenül szükséges, hogy a tettesek rögtön megfenyíttessenek, vagy melyek lényegüknél fogva nem vethetők a hajóparancsnok fegyelmi hatalma alá, természetük szerint a tengerészhivatalok vagy a rendes bíróságok elbírálásának tartattak fenn. A 88—94. §§. megállapítják a hajóparancsnok fegyelmi hatalmának kezdetét, terjedelmét és megszűnését, továbbá a hajólegénység fegyelmi vétségeit. A 88—90. §§. nem szorulnak bővebb indokolásra. A 91. §-nak határozata a hajótulajdonos érdekében vétetett fel, mert ezen intézkedés nélkül a hajólegény, kinek főkötelessége a hajó tulajdonos érdekeit szolgálni, maga is foglalkozhatnék áruszállítással és ezzel a hajótulajdonosnak tetemes kárt okozhatna. A dohány és szeszes italoknak a hajóra való hozatala a 92. §-ban azért korlát oztatik, hogy a hajólegénynek ezek mértéktelen élvezete megnehezittessék és a velük folytatott csereüzlet alkat mával a hajólegénység közt gyakran felmerülő czivódásoknak eleje vétessék. A fegyvereknek és lőszernek a hajóra hozatala biztonsági szempontból korlátoztatik. A 93. §. czélja a hajólegénység megszökését lehetőleg meggátolni. A 94. §-ban a leggyakrabban elkövetett fegyelmi vétségek soroltatnak fel, a 95. és 96. §§. pedig a fegyelmi vétségekért kiszabható büntetéseket állapítják meg. Ezen büntetések a tengeri szokások figyelembevételével olykép állapíttattak meg, hogy a hajóparancsnok büntető hatalma lehetőleg korlátolt legyen. Ezt czélozza a 97. §. is. A 98. §-ban azonban a hajó, úgy mint az azon levő személyek és árúk biztonsága érdekében a hajóparancsnokot fel kellett hatalmazni, hogy rendkívüli esetekben minden eszközt felhasználhasson a rendnek helyieállitása czéljából. A 99. §. intézkedésének czélja az, hogy a hajóparancsnok büntető hatalmának gyakorlását illetőleg ellenőrzés alá vétethessék. A 100. §-ban a fegyelmi vétségek elévülésének határideje állapittatik meg. Két havi határidő megállapítása elegendőnek látszik, mert egyrészt itt csak csekélyebb jelentőségű vétségekről van szó, másrészt, mert kiváuatos, hogy a más hajóra szegődő hajólegény előbbi hajóparancsnoka által túlhosszá ideig zaklatható ne legyen. A VII. fejezet azon büntetendő cselekményekről és mulasztásokról szól, melyek a fegyelmi vétségeknél súlyosabb szempont alá esnek, de bűnvádi eljárás tárgyát nem képezik. Ezen cselekmények és mulasztások büntetése a tengerészhivatalokra bizatik.