Főrendiházi irományok, 1896. I. kötet • 1-62. sz.

Irományszámok - 1896-40

82 40. szám. 2-ik melléklet a 40. szrimú irományhoz. Indokolás, „a mérsékelt árú marhasd árúbabocsátásáról" szóló törvényjavaslathoz. Az 1851. évben árúba bocsátott u. n. marhasóval elkövetett visszaélés általában, különösen pedig némely üzérek abbeli eljárása, hogy az olcsóbb marhasót összevásárolták, kitisztították és más sóval vegyítve teljes egyedárúsági áron adták el, a mi a sójövedék bevételeiben nem jelentéktelen csökkenést idézett elö, — arra szolgált inditó okul, hogy a marhasó termelése és mérsékelt áron való további árulása az 1868. évi XI. törvényczikk 12. §-ában foglalt rendelkezés szerint abbanhagyassék. Azóta a monarchia mindkét államának kormányai, — eltekintve attól, hogy az állatok szükségletére olcsóbb só árultatása esetében a sójövedék bevételeinek ebből eredi) csökkenése más jövedelmi forrásból pótolandó, — azt az álláspontot voltak kénytelenek elfoglalni, hogy a marhasóna'.c újból való árúba bocsátását el kell halasztani addig, a mig nem lesz feltalálva oly keverék, melyből az emberi élvezetre alkalmas só vagy épen nem, vagy aránylag csak nagy költséggel választható ki. Az osztrák cs. kir. földmivelési ministeriura már mindjárt 1869-ben 3000 frt, 1882-ben pedig 1.000 darab arany pályadíjat tűzött ki alkalmas vegyszer feltalálására, de eredmény nélkül; épúgy sikertelenek maradtak az azóta a legújabb időkig több helyütt történt kísérletezések is. A teljes biztosítékot nyújtó denaturálás lehetősége ennélfogva ez idő szerint kizártnak lévén tekinthető, Ausztriában, hivatali elődöm hozzájárulásával, már 1894. évi január hó 1-től kezdve évi 500.000 métermázsa, az egyes országokra, politikai járásokra és községekre a mezőgazdák marhaállománya szerint felosztandó olyan marhasó bocsáttatott rendelkezésre, a melynek előállításánál tökéletes denaturálás helyett elegendőnek találtatott, hogy a marhasónak a konyhasótól való megkülönböztetés czéljából, külön szin és íz adassék és inkább az ellenőrzésre legyen súly fektetve. A marhasónak Ausztriában ekként történt újabb árúba bocsátása alkalmából az 1895. évi állami költségvetés tárgyalásakor az országgyűlés képviselőházában azt volt szerencsém kijelenteni, hogy a marhasó kérdésének fejlődését Ausztriában a legnagyobb figyelemmel kisérendem és a mennyiben a mi viszonyaink között lehet valamit tenni ez ügyben, kötelességemnek fogom tartani előterjesztést és javaslatot tenni. Ezt az ígéretet van szerencsém a jelen törvényjavaslattal ezennel beváltani. Az Ausztriában eddig követett eljárás nem vált be, a mennyiben a beszerzéssel összekötött formalitások miatt a gazdaközönség nem vehette igénybe teljes mérvben a rendelkezé