Főrendiházi irományok, 1892. XXIII. kötet • 988-1022. sz.

Irományszámok - 1892-990

32 CMXC SZÁM. adása, a tetteseknél talált tárgyaknak az átadása vannak szabályozva, hasonlóan a szerb megfelelő rendelkezéshez. A XII. czikk intézkedik a kiadatás elhalasztásáról akkor, midőn a kiadatni kért egyén más bűncselekményekért üldöztetik a megkeresett államban. E czikk azzal az új rendelkezéssel lett kiegészítve, hogy ebben az esetben az illető egyén időlegesen átszállítható a másik fél illető bíróságához, az alatt a feltétel alatt, hogy onnan visszaszállittassék. Ezen rendelkezés által lehetővé válik az, hogy a kiadatást kérő államban a büntető eljárást folytathassák és befejezhessék, még az alatt az idő alatt is, mig a kiadatni kért egyén a megkeresett államban a büntető eljárás alatt vagy büntetés alatt áll. Minthogy ily esetben kizárólag a megkereső állam jogszolgáltatása érdekében történik az időleges átszállítás, csak jogosnak és méltányosnak mondható, ha ebben az esetben — eltérve a jelen szerződés XXII. czikkében foglalt általános rendelkezéstől — a felmerült költség a megkereső állam terhére van róva. A XIII. czikkben ki van mondva az az általánosan elfogadott elv, bogy a kiadott a megkereső államban nem üldözhető, nem büntethető és nem adható ki harmadik államnak sem a kiadatás előtt elkövetett olyan büntetendő cselekményért, a mely a szerződésben felsorolva nincs. Csak akkor, ha a tettesnek büntetése kiállása vagy megkegyelmezése után egy hónapi ideje volt eltávozni, vagy eltávozva oda visszatért, van joga a megkereső államnak az illető kiadott egyén ellen eljárni. Ez a rendelkezés bent van a szerb szerződés X. czikkében is, mig e czikk második bekezdése a szerbből hiányzik, de bent van több ujabbi szerződésünkben, mint a belgában, a luxemburgiban, a monacóiban. E 2-ik bekezdés arról az esetről rendelkezik, midőn a kiadott a kiadatás előtt követett el olyan bűncselekményeket, a melyek fel vannak ugyan sorolva a szerződésben, de a melyek miatt nem lett kiadva, s kimondja, hogy ezekben az esetekben azokért a bűncselekményekért, a melyekért kiadva nem lett, csak a kiadatást engedélyező állam engedélyével üldözhető, büntethető és adható ki harmadik államnak. Az engedélynek ily esetekben való kikérése az európai kiadási jog egyik általános elve s ezért felvételét ellenezni nem lehetett. Ez az elv már nyert gyakorlati alkalmazást Magyarországban is, a midőn külföldi államok ily engedélyt kértek a magyar igazságügyi kormánytól. A szerződés szerint azonban nem szükséges ennek az engedélynek kikérése, ha a kiadott maga kérte maga ellen az eljárást, vagy ha az előbb jelzett idő alatt az országból el nem ávozott, vagy utóbb oda visszatért. A XIV. czikkben vannak a kiadatás megtagadásának indokai felsorolva, miről már az általános indokokban volt szó. A XVII. czikk kiadatási szerződéseinkben eddig még elő nem forduló új rendelkezést tartalmaz, mely az átszállítást harmadik államból és az oda visszaszállítást rendezi, ha erre az átszállítottál való szembesítés végett szükség van. Ez analog rendelkezés ahhoz, a mely a szembesités végetti kiadásról és visszaszállításról szól. S a mint a kiadatás feltételei mellett kimondatott az átszállítás megengedhetősége, ugy ki van mondva a szembesités végetti átszállítás megengedhetŐ8ége is. E rendelkezés felvétele tehát a szerződést következetesen kiegészíti. A XVIII. czikk, mely bűnügyekben tanuhallgatás iránti megkeresések teljesítéséről, a XIX. czikk, mely a szerződő felek egyikének területéről a másiknak bíróságai elé tanuként való személyes megidézésről és a XX. czikk, mely a szembesités végetti kiadásról és bizonyítékok vagy bírósági okiratok közléséről szól, a szerb szerződés megfelelő rendelkezéseivel megegyezik. A XXL czikk rendelkezik a bűnügyekben hozott határozatok kézbesítéséről. E czikk a szerb szerződés ide vonatkozó rendelkezésétől annyiban tér el, a mennyiben a megkeresett állam