Főrendiházi irományok, 1892. XXIII. kötet • 988-1022. sz.

Irományszámok - 1892-990

CMXG. SZÁM. 29 szerződéseinkben (például az Olaszországgal kötött és az 1871 : XXVI. t.-czikkbe, továbbá a Svédországgal és Norvégiával kötött és az 1871: XXIV. t.-czikkbe foglalt kiadatási szerződéseinkben) előforduló attól az elvtől, hogyha a kiadatni kért egyén nem honosa egyik szerződő félnek sem, akkor a megkeresett állam az illetőnek kiadásával előbb megkínálhatja azt az államot, a melynek az illető honosa, ujabbi szerződéseink eltértek s igy miután ennek az elvnek elejtését törvényhozásunk ujabbi szerződéseinkben már sanctionálta, annak fentartása a jelen szerződésben sem mutatkoznék indokolhatónak. Az emiitetteken felül a kiadatás megtagadásának indoka három körülmény lehet. Ezeknek egyike az, hogy a megkeresett államban a kiadatás alapjául szolgáló bűncselekmény felett végérvényes Ítéletet hoztak, vagy ott a kiadatni kért egyén ellen büntető eljárás van folyamatban (Szerződés XIV. czikke.). A megkeresett államban a kiadatás alapjául szolgáló bűncselekmény felett hozott Ítélet lehet vagy elitélő vagy felmentő; mind a két esetben megtagadható a kiadatás. De szükséges, hogy az ítélet végérvényes (definitive) legyen, még pedig a megkeresett állam törvényei szerint végérvényes; vagyis olyan, a mely újra felvétellel inegdönthető már ne legyen. Hogy az Ítélet, végérvényességének ez az értelmezés adandó, ez a tárgyalások folyamán megállapittatott. Az pedig, hogy a kiadatást akkor is meg lehessen tagadni, ha a kiadatni kért egyén ellen a megkeresett államban büntető eljárás vau folyamatban, de az még végérvényesen befejezve nincs, oly szabály, mely többi szerződéseinkben is (például a szerb szerződés XI. czikkében) már ki lett mondva. A második körülmény, a mely miatt a kiadatást meg lehet tagadni, az, hogy a kérdéses bűncselekmény büntethetősége vagy a büntetés végrehajthatósága elévült, akár a megkereső, akár a megkeresett állam törvényei szerint. Azon kiadatási szerződéseink, melyek e tárgyról rendelkeznek, tehát az északameriküi Egyesült-Államokkal és Montenegróval kötöttet kivéve, mind csak a megkeresett állam törvényei szerint befejezett elévülést mondják ki megtagadási okul. A jelenlegi tehát az első szerződésünk (XIV. czikk), a mely kiemeli, hogy a kiadatás megtagadható akkor is, ha az elévülés a megkereső állam törvényei szerint van befejezve. Az 1888-ban aláirt szerződés többi kiadatási szerződéseinkhez hasonlóan, a megtagadásnak indokául csak a megkeresett állam törvényei szerinti elévülést ismerte, a mi abban találhatja indokát, hogy feltehető, hogy az állam, melynek törvényei szerint az elévülés bekövetkezett, a kiadatást nem is fogja kérni. Mindazonáltal a svájczi kormánynak az időközben meghozott svájczi kiadatási törvényen alapuló ama javaslatát, hogy a megkereső állam törvényei szerint befejezett elévülés is okul szolgálhasson a kiadás megtagadására, nem találtam ellenezhetőnek, mert ha mégis megesnék az, hogy valamikor elévülés daczára elnézésből kiadatást fognánk kérni, csak igazságos, hogy azt a kiadatást nekünk megtagadhassák és viszont. Hogy kiadatását megtagadhassuk olyannak, a ki a svájczi törvény szerint megszűnt büntethető lenni, az saját törvényhozásunk szempontjából annál inkább helyeslendő, mert büntetőtörvényünk 11. §-a értelmében egyes eseteket (1. pl. az 1878: V. t.-cz. 7. §-át) kivéve, magunk sem büntethetünk meg olyant, a ki az elkövetés helyén fennálló törvény szerint megszűnt büntethető lenni. A harmadik körülmény, a mely mellett a kiadatást meg lehet tagadni, az, hogy a kiadatás alapjául szolgáló bűncselekmény a megkeresett állam törvényei szerint csak a sértett fél panaszára, vagy indítványára üldözhető, s nincs igazolva, hogy a sértett fél az üldözést kívánta. Ennek a rendelkezésnek a szerződés XIV. czikkébe való felvételét épen hivatalbeli elődöm javasolta, mert a kiadatási jog alapelvei követelik, hogy az államnak csak oly egyént adjunk ki, a ki saját törvényei szerint is büntethető. Ama bűncselekmények tekintetében, a melyeket nem a szerződéses államok területén,