Főrendiházi irományok, 1892. XXIII. kötet • 988-1022. sz.

Irományszámok - 1892-990

30 CMXC. SZÁM. hanem más, harmadik állam területén követték el, a kiadatás megtagadásának az I. czikk harmadik bekezdése még két okát állitja fel, a mint ez fölebb már röviden érintve lett. Ezeknek egyike : ha a bűntettest azon állam részére kell kiadni, a melynek területén az illető bűncselekményt elkövette. Ez a megtagadási ok, mely többi szerződéseinkben is bent van, kiadatási szerződéseink egyik főelvének a területi elvnek következményét képezi, mely szerint a bűntettest megbüntetni első sorban annak az államnak joga és kötelessége, a melynek területén az illető a bűncselekményt elkövette. A másik megtagadási ok : ha a megkeresett államnak a bűnöst saját bírósága elé kell állítani. E megtagadási ok felvétele megfelel a büntető törvényekben és nevezetesen a mi büntetőtörvényünk 7. és 9. §-aiban foglalt ama szabálynak, melynél fogva bizonyos, az állam ellen irányult bűncselekmények akkor is a belföldi jog szerint büntetendők, ha azokat külföldi külföldön követte el és a melynél fogva ily esetekben kiadatásnak nincs helye. A szerződés a kiadatáson kivül intézkedik még a harmadik államból való átszállításról, továbbá a bűnügyekben nyújtandó más jogsegélyről, minő a tanúkihallgatás, szembesítés, bűnügyi iratok közlése, kézbesítés. A költségek tekintetében a szerződés álláspontja az, hogy a kiadatás és másnemű jogsegély költségének megtérítéséről a szerződő felek rendszerint kölcsönösen lemondanak, az átszállítás költségét pedig a megkereső állam viseli. Az államszerződés általános jellemzésének befejezésetil annak egy igen fontos általános intézkedéséről kell végül még megemlékeznem, s ez az, hogy annak I. czikkében a szerbiaihoz hasonlóan ki van mondva, hogy kiadatásnak csak olyan büntetendő cselekmény miatt van helye, mely a megkereső és megkeresett állam törvényei szerint legalább is egy évi szabadságvesztés-büntetéssel van sújtva. Az államszerződés részletes intézkedéseire áttérve, megjegyzem, hogy a további indokolásban leginkább azokra a rendelkezésekre fogok szorítkozni, melyek tekintetében a jelen szerződés a tárgyalások alapját képezett szerbiaitól lényeges eltérést tüntet fel. A II. czikk felsorolja egyenként azokat a bűncselekményeket, a melyek miatt kiadatásnak helye van. A czikk első pontjában az emberölés megkülönböztetés nélkül van megemlítve ; tehát kiadatás alapját képezi úgy a szándékos, mint a gondatlanságból elkövetett emberölés. A II. czikknek 3. pontja eltér ugyan a szerb kiadatási szerződés II. czikkének 5. pontjától, a ávájczi kormánynak e tekintetben tett javaslatát azonban habozás nélkül elfogadhattam, mert például a Monacóval kötött kiadatási szerződésünk (1887 : VI. t.-cz.) II. czikkének 3. pontjában foglalt rendelkezések a jelen szerződés II. czikkének 3. pontjában foglaltakkal lényegileg egyezők. A 8-ik pontban ki van mondva, hogy kiadatás alapját képezheti a szemérem ellen erőszak nélkül elkövetett merénylet is. Ugyanez van kimondva a szerb II. czikk 11. pontjában azon megszorítással, hogy csak abban az esetben, ha a tettesek nemére, korára és az eset egyéb körülményeire való tekintettel az ily merénylet az I. czikk korlátai közé esik, vagyis hogy egy év szabadságvesztés-büntetéssel büntettetik. Ezen korlátolást, miután az már az I. czikkben kimondatott, újra kimondani feleslegesnek mutatkozott. Ezen pont következtében kiadatási bűncselekményt képeznek a megfertőztetés, természet elleni fajtalanság férfiak közt, vérfertőztetés, házas nő tévedésének felhasználása nemi közösülésre. A 13-ik pontból a távirati sürgönyök hamisítása ki lett hagyva a svájczi kormány javaslatára azért, mert okirathamisitásokról lévén e pontban szó, a sürgönyök szövegeinek megváltoztatását nem minden tekintetben lehet okirathamisitásoknak tekinteni. A 18-ik pontban a közhivatalnok által elkövetett zsarolás helyett hűtlen kezelés lett felvéve. A svájczi kormány javasolta, hogy a szerbiai szerződésben használt »concussion« kifejezés helyett a »malversation« kifejezés tétessék. E kifejezés, mely a franczia s belga büntető-