Főrendiházi irományok, 1892. XXIII. kötet • 988-1022. sz.
Irományszámok - 1892-989
CMLXXXIX. SZÁM. 5 989. szám. (CVIII. ÜLÉS 1196. JEGYZŐKÖNYVI PONT.) A főrendi ház közjogi és törvénykezési bizottságának jelentése, a „bűnvádi perrendtartásról" szóló törvényjavaslat tárgyában. Azok a törvényhozási törekvések, melyek hazánkban több mint száz év óta a büntető perjog codificálására irányultak, s melyeknek eredménye gyanánt hatreiidbeli törvényjavaslat terjesztetett az országgyűlés elé, élénk tanúbizonyságául szolgálnak annak, hogy a magyar törvényhozásnak illetékes tényezői már hosszú időn keresztül élénken átérezték a bűnvádi eljárási törvénykönyv megalkotásának szükségességét és nagy horderejét. Ugyanezen meggyőződéstől volt áthatva a közjogi és törvénykezési bizottság, midőn az országgyűlés képviselőháza által általánosságban egyhangúlag, a részletekben pedig a törvényjavaslatnak rendszerét és lényegét nem érintő módosításokkal elfogadott javaslatot, — annak égetően sürgős voltára való tekintettel — minden késedelem nélkül tárgyalta. I. A bizottság is politikailag, közjogilag és igazságszolgáltatási szempontból egyaránt szembetűnő és nagy visszásság gyanánt ismerte fel azt, hogy épen az állampolgárok személyes szabadságát legélénkebben érintő, valamint a politikai jelentőséggel is biró büntetendő cselekmények, nevezetesen : a kir. törvényszékek hatásköre alá tartozó büntettek, továbbá a nyomtatvány utján elkövetett bűncselekmények eseteiben, a magyar államnak azon a területén is, mely egységes igazságügyi törvényhozás alatt áll, hét különböző jogforrás s ezek közt három recipiált és a magyar jogfejlődéssel összhangzásban nem álló patens szabályozza a btínper lefolyását és a hatóságok, valamint a felek jogkörét. A javaslat előmunkálataiból kitűnik, különösen az a politikai jelentőséggel biró körülmény, hogy az országnak épen azon részeiben, melyekben a nem magyar anyanyelvű és nemzetiségű állampolgárok nagy számban laknak, a bűnvádi eljárás terén az általános hazai jogtól eltérő s mintegy particulars jellegű külön jogterületek alakultak; továbbá ugyanezen előmunkálatokban nyomatékosan hangsúlyozva van az à törvénykezési nagy anomália, h°gy több helyütt egy és ugyanazon törvényszék, sőt egy és ugyanazon járásbíróság területén is olyan különböző bűnvádi eljárási jogforrások vannak jelenleg is hatályban, melyek mind a vezérelvekben, mind a részletes rendelkezésekben egymástól lényegesen eltérnek. Kiáltó visszásság, hogy mig törvényhozásunknak egész iránya egy fél század óta a joge gyenlőség nagy elvének megvalósítását czélozza : addig a gyakorlati jogéletnek épen azon
