Főrendiházi irományok, 1892. XXII. kötet • 987f. sz.
Irományszámok - 1892-987f
4 eredménye egy másik tárgyon tett észlelet eredményéül van feltüntetve; ha a biró arról győződik meg, hogy a megfigyelés vagy unnak leírása hiányos; ha ott, hol szabatos meghatározás szükséges, terjengős, kétértelműségekbe vész el az észlelet eredménye; ha a tárgyak megőrzése múlhatatlanul szükséges lett volna, és e helyett csak leirás található; ha kiderül, hogy a próbák, kísérletek egyenesen czélellencsen történtek, vagy a vizsgálóbírót előre feltett czélzatosság vezette; ha nem alkalmazott szakértőket ott, hol az mulhatlanul szükséges lett volna, vagy ha egyes ténykörülmények a valóságnak meg nem felelően vétettek fel : akkor a birói szemle hitelességéhez mindig alapos kétség férhet, sőt a szemle eredménye a körülményekhez képest birói figyelembe sem vehető. Az ellenbizonyítás tehát a birói szemléről felvett és a jelzett hiányokban szenvedő jegyzőkönyv ellen éppen nincs kizárva, és a hol lehet, ott ismételni kell a birói szemlét; a hol pedig ez nem lehetséges, a bizonyítás egyéb forrásához kell fordulni. Alig kételkedhetik a fentiek után valaki, hogy végzetes tévedést követne el a törvényhozás, ha a birói szemléről felvett jegyzőkönyvet a feltétlen hitelesség jellegével ruházná fel. B) Szakértők. 1. Ha a bitónak hivatásszerű és általános ismeretei a bűnvádi ügyre nézve fontos tények és jelenségek észleléséhez, vagy a megfigyelés eredményének megítéléséhez nem elegendők: szakértők alkalmazásának van helye (225. §. 2. bek.). Szakértükül a legkülömbözőbb hivatás-körükhöz tartozók alkalmazhatók, úgy, hogy ez nem csupán a tudományos és művészeti foglalkozásnak kiváltsága; szakértővé mindennemű ismeret, empiricus tapasztalat és ügyesség képesíthet. A büntetendő cselekmények és körülményeiknek számtalan változata, külömböző irányban teszi szükségessé a szakértők működését. Sok esetben fordulhat a biró a szakértőkhöz, a nélkül, hogy ezt bizonyításra hivná fel. Gyakran a biró által teljesített szemle megkönnyítése czéljából szükséges a szakértő, ki ekkor nem tesz egyebet, mint hogy a biró észleleteit felvilágosítja vagy esetleg a talált állapotot rajzokkal, fényképekkel megörökíti. Néha szükséges, hogy egy fegyver hordását kell kipróbálni, vagy meg kell határozni, hogy lóháton sebes vágtatva, mily távolságban van egyik hely a másiktól, vagy a lakatosnak kell megmutatnia, miként lehet valamely eszközzel a lakatot kinyitni stb. Mindez esetek tulajdonképpen nem a szakértők által eszközölt bizonyítás esetei. Szakértők bizonyításáról csak akkor lehet szó, ha a biróság bizonyos szakismerettel vagy ügyességgel biró személyeket szakértői megfigyelésre, leletre, vagy a maguk, illetve mások által tett tapasztalatok fölött adandó véleményre hív fel. Leggyakrabban a lelet is, a vélemény is a szakértő feladata, de sokszor vagy az egyikre, vagy a másikra nincs is szükség. Az ujabbkori perrendek nemcsak elismerik a szakértők által való bizonyítás szükségét, hanem arról a természettudományok, a psychologia és az orvosi tudományok haladásával lépést tartva, mind szabatosabb rendelkezéseket tartalmaznak. De ez nem volt mindenkor így. Borna büntető jogának forrásai között hiába keresnénk szabályt a szakértők által való bizonyításról. A régi germán jogokban azonban, — melyek a corpus delicti-re oly nagy súlyt helyeztek — már a halott-szemlére nézve csaknem egyazon rendelkezéseket találjuk, melyek Angliában még ma is szokásosak. A középkori jogokról általában azt mondhatjuk, hogy csak azoknak a sértéseknek szakértők által való megvizsgálást rendelték, melyek halált okoztak. A canoni jog (Gap. 18. V. 12. de homicid.) határozottan rendeli, hogy ily esetekben »peritorum medicorum judicium«
