Főrendiházi irományok, 1892. XXII. kötet • 987f. sz.

Irományszámok - 1892-987f

3 és jegyzőkönyvvezetőnek, hogy az ítélőbíró a jegyzőkönyvből éa ha szükséges, rajzokból, méretekből stb. a felvétel alkalmával létezett állapotot hííen felismerhesse. Mindig szem előtt kell tartani a jegyzőkönyv felvételénél azt, hogy a szemle rendszerint nem ismételhető és hogy a jegyzőkönyvnek czélja : az ítélőbiróság részére pótolni a közvetlen megfigyelést. 3. A szemle és a jegyzőkönyv bizonyító ereje. A bírói szemle és az erről felvett jegyzőkönyv bizonyító ereje tekintetében a javaslat nem állapított meg általános szabályt, mert ez is a bizonyíték szabad mérlegelésének elvébe ütköznék. A törvényes bizonyítás elméletének hódoló törvények, mint az 1803 iki osztrák (232. és 405. §§.), a bajor (II. 2G1. §.), a (porosz 134., 179., 194. §§.) perrendtartások kimondták, hogy a bírói szemléről felvett jegyzőkönyvnek teljes bizonyító ereje van. A javaslat rendszere mellett a biró a szemléről felvett jegyzőkönyvnek, mint bizonyítéknak erejét csak ágy, mint bármely más biró cselekményről felvett jegyzökönyvet szabadon mérlegelheti. A bírói szemle, bár kétségen kívül elsőrendű bizonyíték, mégis, — kivéve amaz egyetlen és ritkán előforduló esetet, midőn az ítélőb'róság önmaga tart szemlét, — nem egyéb, mint Írásba foglalt hivatalos tanúságtétel. Nem tagadható ugyan, hogy a közönséges tanúságtétel fölött kimagasló elsőbbséggel bír, de ismét tévedne, ki azt hinné, hogy a bírói szemle mellett a tanúságtétel minden irányban háttérbe szorul. Először is figyelembe kell venni, hogy a birói szemle felvétele nagy ügyességet, óvatosságot és gyakorlatot igényel és így az e tulajdonságokat nélkülöző közegek akaratlanul is hibás felvételeket tehetnek. Azután bármily gyorsan tartsák is a szemlét, oly személyek, kiknek érdekükben van az állapotokon változtatni, rendesen előbb jelennek meg a helyszinén, mint a biróság tagjai és gondoskodnak az érdekükben szükséges változtatásokról. A bíróság már változott helyzetet talál és ezt örökíti meg a jegyzőkönyvben, mely tulajdonképen éppen ellentéte lehet a valóságnak. Háuyszor történik meg, hogy a szemle felvételénél a tárgy azonosságára nézve tévedésben volt a biró. Gyakran előfordulhat, hogy két-három classicus tanú vallomása a szemléről felvett jegyzőkönyv tartalmával ellenkezik. Ez árnyékoldalak mellett azonban figyelembe kell venni a birói szemle, mint bizonyító eszköznek fényoldalait is. Már maga ama körülmény, hogy pártatlan hivatalos közegek, felelősségük érzetében veszik fel a jegyzőkönyvet, kiknek működését rendszerint a felek, de legkevesebb két tanú mindig ellenőrzik, rendkívül alkalmas a szemle bizonyító erejét emelni. A birói szemle alkalmával minden tárgy és körülmény higgadtan megfigyelhető, a tanuk és felek figyelmeztethetik a bírót esetleges tévedésére, sőt az észleletek vitás eredményeit is különös kritika tárgyává tehetik. Nagy elsőbbsége a birói szemlének, mint bizonyító eszköznek, a rögtöni jegyzőkönyvbevétel. Nem mosódik el a megfigyelés eredménye, mi az egyszerű tanuságtételnek oly kirívó hibájává lehet. A jegyzőkönyv a benyomásokat és észleletcket úgyszólván keletkezésük pillanatában örökíti meg. Mindezeket nem szabad szem elől téveszteni az ítélőbirónak akkor, midőn a birói szemle értéke fölött kell megállapodnia. Különösen meg kell győződnie az alaki szabályok megtartásáról, továbbá arról, hogy tényleg a helyszinén, vagy csak utólagosan vették-e föl a jegyzőkönyvet és mily időpontban? A mi podig a jegyzőkönyv tartalmát illeti: ezt épp úgy kell mérlegelnie, mint a tanuságtételt. Ha ellenmondó vagy hézagos: úgy hitelessége nagyon kérdésessé válik. Különösen meg kell figyelni az eljárás módszerét, melyet a birói szemlét teljesítő közegek a szemlélt tárgy azonosságinak megállapítása és bizonyítása tekintetében követtek. Mihelyt gyanú fér az azonossághoz, vagy az egyik tárgyra vonatkozó megfigyelés