Főrendiházi irományok, 1892. XXII. kötet • 987f. sz.
Irományszámok - 1892-987f
49 . \ előzetes kérdés eldöntéséig a btfnvádi eljárás tovább folytatását felfüggeszti s a polgári biróság határozatát bevárja. A felfüggesztés második esete az, midőn a terheltet mentelmi jog illeti. Minthogy a mentelmi joggal birok ellen a büntető eljárás ugyan megindítható, de mentelmi joguk felfüggesztése előtt csak addig folytatható, mig terheltkép való megidéztetésök vagy elővezettetésök nem szükséges (32. §.), kétségtelen, hogy ellenök mentelmi joguk felfüggesztése előtt a főtárgyalásra való idézéssel járó vád alá helyezés sem mondható ki. A vádtanács határozatában korlátozva lévén, egyáltalában nem bocsátkozhatik a vádirat s a kifogások bírálatába. Czélszertí tehát, hogy a további eljárást abbanhagyja, de csak ideiglenesen, mert a mentelmi jog nem zárja ki a bti'nvádi eljárást, hanem csak akadályozza egyes intézkedéseit, a miből egyúttal az is következik, hogy az akadály megszűnte, azaz a mentelmi jognak felfüggesztése után, a - megindított bűnvádi eljárás ismét folytatható. Az eljárás függőben létének időtartamát a javaslat 265. §-ának ötödik és hatodik bekezdése szabályozza. Az intézkedés kiinduló pontja az, hogy a felfüggesztett eljárás folytatandó, ha a felfüggesztés oka megszűnt. Minthogy ez utóbbi körülménynek magyarázata, nevezetesen az előleges kérdés és az elmebetegség tekintetében vitakérdésekre adhatna alkalmat, czélszerünek látszott a felfüggesztés végpontját minden egyes esetre nézve tüzetesen meghatározni. e) A 266. §. a vádaláhelyező végzésről rendelkezik és mindenekelőtt meghatározza, mikor van ennek helye. # Rövid utalás történik a 262—265. §-okra, mi annyit jelent, hogy ha a vádtauács a kifogások következtében sem kiegészítő intézkedést nem tesz (262. §.), sem más bírósághoz nem utasítja az ügyészt (263. §.), sem megszüntető (264. §.), vagy felfüggesztő (265. §.) végzést nem hoz : akkor vádaláhelyező végzésnek van helye. De ily végzést természetesen csak akkor szabad hozni, ha a terhelt ellen felhozott bizonyítékok elegendők arra, hogy a bűnösségre nézve alapos gyanút keltsenek. Nem kell ugyan annyira készen állni az anyagnak, mint az itélethozásnál, mert hisz a főtárgyalás a per döntő szaka; de éppen annál a praejudiciumnál fogva, mely kétségen kívül a vádhatározathoz tapad, gondosan kell mérlegelni az adatokat, melyek alapján a vádtanács vádaláhelyező határozatot hoz. A vádtanács a vádló minősítéséhez nincs kötve. Enyhébben és súlyosabban is minősítheti a cselekményt, de más tett miatt, mint a melyre a vád szól, vagy más személy ellen, mint a ki vádolva volt, vádhatározat nem hozható. Ennek megengedése egy jelentőségű volna a vádelv egyenes megtagadásával és a lehető legnagyobb sérelmével járna a terheltnek, mert vád alá helyeznék oly tett miatt, melyért nem is vádolták. Más egészen a minősítés területe. Itt nem volna helyes megkötni a biró kezét. Ha a tettet előadja a vádló, akkor a terhelt tudja, minő ténynyel vádolják és a szabad minősítés mellett nem a vád tárgyául szolgáló tett változik, hanem csupán a subsumtio. A tett azonosságának kérdéséről a főtárgyalásnál bővebben leend szó. De már most is ki kell emelni, hogy a ténykörülmény nem minden változása szünteti meg a tett azonosságát. Az a körülmény, hogy nem január 1-én — mint a vádló állította — de január 2-án reggel hajnalban történt a rablás, vagy hogy nem baltával, hanem doronggal történt az agyonütés, a tett azonosságát nem változtatja meg. E nóvumok alkalmasak a bizonyítás irányának megváltoztatására, de a tett azonosságának körét nem érintik. Megtörténhetik, hogy a kifogás tárgyalása alkalmával súlyosbbítja a vádló vádját. Lehet, hogy a vádiratban szándékos emberölés miatt emelt vádat és a tárgyalás után gyilkosságnak minősíti a tettet, de lehet az is, hogy maga a vádtanács minősíti a szándékos emberölés miatt emelt vádat gyilkosságnak. Ez esetekben a javaslat nem állította fel a per e szakában egyazon cautelákat, miut a főtárgyalásnál. És ez a határozat jelentőségével van kapcsolatban 7
