Főrendiházi irományok, 1892. XXII. kötet • 987f. sz.

Irományszámok - 1892-987f

50 A főtárgyalásnál itélethozásról van szó, itt pedig csak egy perfolytató végzés meghozásáról, melynek a minősítésre vonatkozó megállapításaitól és indokolásától teljesen független az ítélőbíró. A mily indokolt ott a védelem érdekeinek szempontjából a terheltet a változott helyzetre figyelmessé tenni, esetleg a tárgyalást elnapolni, oly fölösleges volna az eljárás menetét megakasztani itt, hol a főtárgyalás bizonyító eljárása lesz hivatva világot vetni a tett jogi oldalára is. Általában nem járna el helyesen a vádtanács, ha a vádirat hézagos anyaga alapján oly esetekben, midőn a minősítés hatásköri változást nem von maga után, subtilis jogi viták kedveért megváltoztatná a vádirati minősítést, mert esetleg akár lopásnak, akár sikkasztásnak minősítik a cselekményt, mindig a törvényszék lesz hivatva a főtárgyalásra ; és lehet, hogy a nyilvánosság szóbeliség és közvetlenség elveit megvalósító főtárgyalás ismét egy harmadik minősítésre fog alapot szolgáltatni. A főczél, mely a vádtanács előtt lebegjen, az: van-e büntetendő cselekmény, mely miatt főtárgyalás tartandó és az a biróság lesz-e hivatva a főtárgyalásra, melyet a vádirat kijelöl. Ez azonban ki nem zárja, hogy ott, hol a vádló világosan helytelenül minősít, a vádtanács a helyreigazítást eszközölje. A mi a vádaláhelyező végzés kellékeit illeti, ezeknek csaknem azonosoknak kell lenniök a vádirat kellékeivel, mert a vádhatározat a vádirat helyébe lép. A vádaláhelyezés formulája azzal a külömbséggel, hogy itt a vádemelés helyett vádaláhelyezés történik, ugyanaz, mint a vádiratnál, csakhogy a végzésben már a személyes viszonyok tüzetesen megjelölendők. Az eset individualizálását a vádaláhelyezés formulájában a javaslat nem irja elő, hanem csakis annyit kíván, hogy a vádaláhelyezés alapjául szolgáló cselekmény minősítését kell* tartalmaznia, hivatkozással a büntető törvények megfelelő szakaszaira. Minthogy a vádirat külomben is a terhelt kezében van és őt eléggé tájékozza a vádról : nem szükséges a külomben is indokolt vádaláhelyezö^ végzés formulájában a tett individualizálása. Mindazáltal, ha a tett körülményei, természetesen a nélkül, hogy a tett azonossága megszűnik, változnának: akkor igen czélszerű a tett individualizájását is a vádhatározat formulájában felvenni. Több terhelt és több cselekmény esetében mindenikre nézve tüzetes rendelkezés teendő; és na részben el lesz a vád utasítva, úgy erre vonatkozólag is a rendelkező részben kell intézkedni, j A végzésben mindig ki kell tenni a tárgyalásban részt vett birák neveit is, hogy a terheltnek£módjában legyen oda hatni, hogy a főtárgyaiásnál e birák mellőzve legyenek. Az indokolásnak a végzés minden részére ki kell terjeszkednie és minden jelentős körülményt fel kell derítenie, a nélkül azonban, hogy az Ítélet indokolásának hangján szólna. Nem elég akkor sem a vádiratra egyszerűen hivatkozni, ha a vádtanács mindenben elfogadja a vádiratot, mert a főtárgyai ásnál nem a vádirat, hanem a vádhatározat olvasandó fel. Akár volt a tanuk vagy szakértők megidézésére vonatkozó indítványok tárgyában kifogás téve, akár nem, a végzésben erre vonatkozólag mindig kell intézkedni éá ki kell jelölni a megidézendő tanukat és szakértőket. Ha a vádaláhelyező tárgyalás alkalmával ujabb tanuk és szakértők kihallgatásának szüksége merült fel: úgy ezeknek megidézése a főtárgyalásra is elrendelendő. Kétségtelenül jogában áll a vádtanácsnak bizonyos tanuk vagy szakértők mellőzését is kimondani. A vádtanács a 18—21. §§. indokolásául felhozottak szerint az ügyek egyesítése és megszüntetése tárgyában is köteles intézkedni. Ha a vádirat ellen kifogás volt téve : úgy jogában áll a vádtanácsnak a fogvalévő terhelt további fogvatartása vagy szabadlábra helyezése tárgyában határozni, sőt ha szükségesnek találja a vádtanács, a szabadlábon lévő terheltnek letartóztatását, illetőleg vizsgálati fogságba helyezését is elrendelheti (267. §.). A vádtanácsnak különös kötelessége őrködni, hogy a vizsgálat befejezése után a terhelt indokolatlanul fogva ne maradjon. E jogkör a vádtanácsot,