Főrendiházi irományok, 1892. XXII. kötet • 987f. sz.

Irományszámok - 1892-987f

48 azáltal a gyógyíthatatlannak kimondott elmebeteg meggyógyul és a szakértői vélemény szerint a tett elkövetésekor beszámítható állapotban volt: akkor a bűnvádi felelősségre vonhatást igazoló uj bizonyítékok alapján az eljárás újra felvétele nincs kizárva. Hogy a negyedik pontban foglnlt esetekben az eljárás "megszüntetendő, az a felhatalmazásra, kívánatra vagy magánindítványra üldözendő cselekmények természetében rejlik. Az ötödik pont az, mely a javaslatot a franczia-német inquisitorius hagyományokból kiragadva, a hamisítatlan vádelvnek ad kifejezést. A javaslat nem engedi összezavartatni a hatásköröket, a mint e ponton összezavarja a franczia per és a német birodalmi törvény. Az az elv, hogy a vádló a bűnvádi eljárás megindításától a bíróságnak ítélethozatal czéljából való visszavonulásáig visszaléphet és a biróság ekkor a további eljárást megszünteti, vagy felmentő ítéletet hoz, oly sarktétele a valódi vádpernek, mely nélkül esetleg vádalakkal felruházható valamely eljárási törvény, de a vádper lényegével az birni nem fog. A fő az, hogy a biróság teljes pártatlansága biztosítva legyen és hogy a vádaláhelyezés szabályai fölött ne kísértsen az inquisitorius rendszer árnyéka, mely garantia képében igyekszik feltüntetni a bíróságnak azt a jogát, hogy az elejtett vád fentartója lehet. A közvádló esetleges visszaéléseinek hatalmas correctivuma ott van a pótmagánvádban, a szigorú fegyelemben és legfőbb fokon a miniseteri felelősségben. Administrativ úton az ügyészség kötelességévé tehető, hogy minden oly esetet, melyben a vádtól visszalép, eljárásának igazolása mellett a főügyész tudomására hozzon. Ebben megnyugodhatni inkább, mintha a bíróra, kinek elfogulatlan pártatlansága az első követelmény, a közvádló szerepét tolják. Hasonlókép kötelessége a vádtanácsnak — és ez a megszüntetés hatodik esete — megvizsgálni azt, hogy a terhelt valóban alaposan gyanusítható-e, és ha úgy találja, hogy a terhelő anyag nagyon is feltevéseken és ingadozó gyanuj eleken alapszik, melyek elítéltetést soha sem fognának maguk után vonni: akkor a vád elutasítandó, de ha bővebb felvilágosítással kétségét eloszlathatja, akkor nem megszüntetésnek, hanem a nyomozás, illetve vizsgálat kiegészítésének van helye. Végül a tárgyalt 264-ik §. utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés annak az anomáliának megakadályozására szolgál, hogy teljesen hasonló viszonyok között létező, de kifogást nem tett terhelt-társ vád alá helyezhető legyen akkor, midőn nem vád alá helyezésnek, hanem megszüntetésnek van helye. d) Fennebb említve volt, hogy a vádtanács felfüggeszti az eljárást, ha a terheltre nézve a beszámíthatÓ8ágot kizáró vagy korlátoló elmezavar látszik fenforogni és a vádtanács a terheltnek további szakértői megfigyelését tartja szükségesnek (264. §. 3. p.). A vádtanács ezenkívül még két esetben függesztheti fel a bűnvádi eljárás tovább folytatását (265. §.). Az egyik eset az, midőn valamely házasság érvényessége vagy a bűnvádi ügynek eldöntésére nézve lényeges más magánjogi jogviszony tekintetében a polgári biróság határozatát kell bevárni. Ez a szoros értelemben vett praejudicialis kérdés esete. A 7. §. első pontja felállítja ugyan azt a szabályt, hogy a bűncselekménynyel Összefüggő köz- vagy magánjogi kérdések tekintetében is a büntető biróság határoz, mindazáltal czélszerűségi s jogi indokokból fel kellett jogosítani a büntető bíróságot arra, hogy az érdekeltek egyikét, záros határidő kitűzése mellett, polgári per indítására utasíthassa. Ha az előleges kérdést nem a büntető biróság oldja meg, rendszerint be kell várnia, mig azt a polgári biróság dönti el. A praejudicialis határozat ugyanis sokszor a cselekmény büntetendöségének feltételét tisztázza, más esetben pedig azt a kérdést oldja meg, hogy a jogsérelem a büntető vagy a polgári jog keretéhez tartozik-e. Ha tehát az ilyen jellegű kérdés megoldását a büntető biró az illetékes hatóság elé utasítja, ennek természetes következménye az, hogy az