Főrendiházi irományok, 1892. XXII. kötet • 987f. sz.
Irományszámok - 1892-987f
45 E szakaszban (2. bekezdés) az elkülönített felfolyamodással járó késedelem elkerülése végett szükséges volt még kimondani, hogy arra az esetre, ha a vádirat folytán volt az el-ő zetes letartóztatás vagy vizsgálati fogság elrendelve: akkor az ellen csak kifogás útján kereshető orvoslás. Előfordulhat, hogy a vádiratban megnyugszik a terhelt és csak a letartóztatás, illetőleg a vizsgálati fogság ellen emel kifogást. Ily esetben is joga van a vádtanácsnak a vádiratot megvizsgálni, mert kifogás csakugyan volt téve és mert a letartóztatás és vizsgálati fogság kérdésében alig lehet határozni a nélkül, hogy a bűncselekmény körülményei figyelembe ne vétessenek. A javaslat az előzetes letartóztatás, illetőleg vizsgálati fogság ellen csakis arra az esetre irja elő a kifogás kivételes útját, ha azok a vádirat folytán voltak elrendelve. Ha már előbb voltak elrendelve, hatályukat a vádirat benyújtása nem érinti s igy a vizsgálóbírónak vagy a vádtanács elnökének nem kell fentartásuk tárgyában határoznia. Ily határozat hiányában nincs is alkalom perorvoslatra. Abban az esetben, ha a vádló a vádiratban szabadlábra helyezést indítványoz és ezt a vizsgálóbíró vagy vádtanács elnöke elrendeli, a terhelt pedig a vádirat ellen más tekintetben él kifogással, a vádtanácsnak joga van a szabadlábra helyezést megváltoztatni és a letartóztatást, illetve vizsgálati fogságot ismét elrendelni. A 257. §. általánosságban kifejezi, hogy a vádirat minden pontja kifogásolható. Ezen a kifogásoknak a terhelt jogköre felvilágosítása czéljából történt exemplificativ felsorolása nom változtat. A kifogásnak hármas főczélja lehet. Vagy az a czél, hogy az ügy más bírósághoz utasíttassék, mint a mely a vádiratban kijelölve volt, vagy az, hogy az eljárás kiegészítése szükséges, vagy végre az, hogy a további eljárás megszüntetése raondassék ki. E czélok szerint csoportosította a javaslat a példákként elősorolt eseteket, melyek közelebbi felvilágosítást nem igényelnek itt, mivel rólok alább a vádtanács határozatainál lesz szó. A 258. §. az eljárás ama két módját határozza meg, midőn a terhelt kifogásokat nem adott be, és midőn ilyennel élt. Ha kifogás beadva nem volt, vagy a terhelt arról kifejezetten lemondott, akkor a vádaláhelyezés jogerőre emelkedett és az íratok azonnal ama törvényszékhez küldendők, melyet a vádirat illetékes bíróságul megjelölt. Kifogás esetében az iratok az indokolásra kitűzött határidő lejártával azonnal a vádtanács elé terjesztendők. 3. A kifogások tárgyalásának előkészítése és a tárgyalás. A 259. és 260. §-ok a vád tanács előtti tárgyalásnak előkészítésére vonatkozó szabályokat tartalmazzák, melyeknek megállapításánál irányadó volt az, hogy lehetőleg gyorsan legyen a tárgyalás megtartható és hogy a terhelt az idéző végzésekben jogairól és elmaradása következményeiről kellőleg kitanítva tegyen. A 261. §. a kifogások tárgyalása módját szabályozza. Hogy az ülés miért nem nyilváuos, ennek indokolása már a jelen fejezet általános részében elő volt adva. Hogy az ügyet a vádtanács egyik tagja adja elő, az a pártatlan előadás leghelyesebb biztosítéka. A franczia »code d'instruction criminelle« és ennek nyomán járó perrendtartások szerint a közvádló tulajdonképen az ügy előadója. Mind a franczia, mind a belga javaslatok egyhangúlag ítélik el e rendszert és a pártatlan előadó kijelölését lényeges garantiául ismerik el. Hogy a felek szóbeli előterjesztéssel élhetnek, ennek indoka szintén a jelen fejezet általános részében volt előadva. A mi a felszólalások sorrendjét illeti, azt a per e szakában nem kívánatos formalismus elkerülése végett, a javaslat a vádtanács belátására bizta. Rendszerint ajánlatosnak fog mutatkozni, ha a kifogást tevő kezdi meg az előterjesztést, mert az egész tárgyalásnak a kifogások
