Főrendiházi irományok, 1892. XXII. kötet • 987f. sz.
Irományszámok - 1892-987f
33 szükség. Ha tehát az igazságosság és logika ellen véteni nem akarunk — mondja a bizottsági jelentés — úgy vagy meg kell ez intézményt szüntetni, vagy meg kell engedni a védőnek is, hogy a vádirat felolvasása után az Ő Írásbeli beadványát is olvassák fel. Ez utóbbi módszer azonban alaposan megingatná a szóbeliség elvét, sok időt venne igénybe és két egészen külömböző előadása a bíínügynek csak megzavarná az esküdtek felfogását ; következéskép leghelyesebb a gyökeres javítás, azaz az »acte d'accusation« fölösleges intézményének megszüntetése. F) Németországban a vád alá helyező eljárás tekintetében a franczia »code d'instruction criminelle« rendszere szolgált mintául. A külömbség csak az volt, hogy némely állam, mint pl. Poroszország, Bajoroszág, Hannover a »chambre du conseil« és a »chambre des mises en d'accusation« teljes utánzásával két birói testületre bizta annak elhatározását, hogy a vizsgálat befejezése után mi történjék a bűnvádi ügygyei ; addig más államok, pl. Baden, a szász királyság, Nassau, Hessen megelégedtek egy bírósággal. Az utóbbiak ismét arra nézve kttlömböztek, hogy a felsőbb vagy alsó bíróságra bizassék-e e hatáskör. Badenben, Hessenben, Nassauban á főtörvényszékre, a szász királyságban az elsőfolyamodású törvényszékre ruházták e jogot. Csaknem teljes egyértelműség uralkodik a német particularis törvényekben arra nézve, hogy az államügyész mindig a vádhatározat után terjeszti elő formális vádiratát és hogy a vádtanács az ügyész meghallgatása után határoz a vizsgálat alapján, a nélkül, hogy a terheltet vagy mentő tanukat kihallgatná. A szász perrendtartás az esküdtszéki hatáskörhöz tartozó ügyekre nézve megengedte, hogy a terhelt védője a vádtanáos ülésén jelen legyen és felszólalhasson. A német birodalmi perrendtartás ily előzmények után szintén azt a rendszert fogadta el, hogy az előzetes eljárás befejezése után, akár történt vizsgálat, akár nem, a bíróság föl Ül vizsgálata kötelező. Ha vizsgálat történt, ágy az államügyészség akkor is, ha nézete szerint az eljárás megszüntetendő, indítványát a törvényszék (Landgericht) büntető tanácsához, illetve a birodalmi törvényszék számára fentartott ügyekben ennek első tanácsához intézi. Ha pedig az ügyet főtárgyalás elé kívánja vinni, akkor vádiratot terjeszt elő. Ha vizsgálat nem történt, akkor az államügyész a vádiratot a schöffen-biróság hatásköréhez utasított Ügyekben a járásbiróhoz (Amtsrichter), egyéb esetekben a törvényszék büntető tanácsához intézi. A vádirat a főtárgyalást elrendelő határozat alapja. A biróság elnöke köteles a terhelttel a vádiratot közölni és őt felhívni, hogy záros határidő alatt nyilatkozzék az iránt, hogy nem kivánja-e a vizsgálat vagy bizonyos nyomozó cselekmények elrendelését és egyáltalában nincs-e kifogása a főtárgyalás elrendelése ellen. Ha a határidő elmúlik a nélkül, hogy a terhelt bármely irányban előterjesztéssel élt volna, az ügyben a biróság határoz. Ha a terhelt akár Írásban, akár jegyzőkönyvre adva indítványokat tett, akkor a biróság köteles határozathozatal előtt az ügyészségnek nyilatkozatra alkalmat adni. A biróság, meggyőződése szerint, vagy elrendeli a bizonyító eljárás kiegészítését* vagy felfüggeszti az eljárást, vagy kimondja, hogy főtárgyalás elrendelésének helye nincs, vagy elrendeli a főtárgyalást. Az utóbbit akkor is megteheti, ha az ügyész az eljárás megszüntetését indítványozta; ilyenkor köteles az ügyész a főtárgyalást elrendelő határozatnak megfelelő vádiratot benyújtani. A német perrend szerint tehát a főtárgyalást elrendelő határozat csak névleg ktilömbözik a vádhatározattól, lényegileg azonban ezzel egyenértékű, a legutóbb kiemelt intézkedés pedig egyenes megtagadása a vádelv körülményének, mert hisz a biró veszi át a vádló szerepét és ezt meggyőződése ellenére vádlásra kényszeríti. Az njabb reformeszmék nem tudtak érvényesülni a német birodalmi perrendtartás alkalmával. Bár a biztonsági tárgyaláson némelyek 6
