Főrendiházi irományok, 1892. XXII. kötet • 987f. sz.
Irományszámok - 1892-987f
28 Ma a nagy jury 12—23 esküdtből alakul, kik az ítélő jury vei egyidejűleg ülnek Össze. A vácira vonatkozó minden irat közölve lesz a nagy esküdtszékkel. A vádirat (bill of indictment) a törvény és gyakorlat által meghatározott alakiságokhoz van kötve. Meg kell benne jelölni a vádlott személyes viszonyait, a büntetendő cselekményt, ismérveinek tüzetes meghatározásával és a törvényben vagy törvényszéki gyakorlatban elfogadott elnevezés szerint és végre az elkövetés helyét és idejét. Az elnöklő biró mindenekelőtt megesketi az esküdteket és hivatkozva a vád tárgyára, őkei, kötelességökre figyelmezteti, esetleg a szükséges kitanításokkal látja el. Ekkor az esküdtek visszavonulnak és a biró jelenléte nélkül a nyilvánosság kizárásával kezdetét veszi a tárgyalás. A jury kihallgatja a vádlót és az ez által megjelölt tanukat, ez utóbbiakat eskü alatt. Nem hallgatják ki azonban sem a vádlottat, sem az általa esetleg megliivott mentő tanukat. A tárgyalás eredményéhez képest a jury vagy elfogadja a vádat, vagy visszautasítja. Az első esetben a vádiratra jegyezve lesz: >true bill«; a második esetben pedig: »no true bill«, »not found«, vagy »ignoramus«. A bill érvényességéhez 12 esküdt szavazata szükséges. IIa a vádnak helyt ad a nagy jury, akkor a terheltet vádlottnak (indicted) tekintik és azonnal az együtt ülő kis esküdtszék (petty jury) elé állítják. A vádló itt jelentékeny birság terhe mellett köteles a vádat úgy fentartani, miként azt az esküdtszék helybenhagyta. E szabály természetesen nem köti a vádlót, ha a biróság az »indictment«-et megsemmisítette, vagy alakilag megváltoztatta. Ha pedig a nagy jury a vádat alaptalannak mondja ki, akkor a terheltet azonnal felmentik és szabadlábra helyezik. A biróság ily felmentés esetében is, ha a vádat alaposnak találja, továbbra is letartóztathatja a terheltet és elrendelheti, hogy a vád uj esküdtszék elé kerüljön. Nyilvánosságra jutott büntetendő cselekmények esetében a nagy jury vádló nélkül is tehet feljelentést (presentment), melyet a clerk »indictment« alakjába önt. Anglia a nagy jury intézményében a szabadság egyik elsőrangú biztosítékát látja. Emelkedett büszkeséggel mondja Blackstone: Angliában senkit sem lehet súlyos bűntettért elítélni, hacsak 24 polgártárs (12 a vád, 12 az ítélő juryn) arra egyhangúlag nem szavaz. Bármily haszonnal jár is ez az intézmény, árnyékoldalaival mégis magában Angliában is tüzetesen foglalkoztak. Nem zárkóznak el az elől, hogy a nagy jury rendszerint fölületesen veszi mérlegelés alá a vád anyagát s gyakran alap nélkül ád helyt a vádnak. Nagy hiányául róvják fel ez intézménynek azt is, hogy csakis a vádló- és a terhelő tanukat hallgatja ki s hogy az ülés nem nyilvános. Különösen élesen tárta fel ez intézmény hiányait Anglia egyik legkiválóbb jogásza, lord Brougham. A panasz oly általános volt a negyvenes években ez intézmény ellen, hogy a kormány 1849. április havában annak megszüntetését czélzó javaslatot terjesztett elő az alsóházban és a nngy jury feladatát a vizsgálatot teljesítő bíróra kívánta ruházni. A parlament ugyan nem tárgyalta e javaslatot, de a bizottság, melyben Anglia legkiválóbb jogászai vettek részt, csaknem egyhangúlag a nagy jury megszüntetése mellett nyilatkozott, mely ellenszenvnek oka főként az volt, hogy a nagy jury a vádaknak körülbelül 6°/o át utasította vissza, mig az ítélő jury a vádlottaknak 30°/o~át mentette fel. Az angol közvélemény mindannak daczára szívósan ragaszkodik a »nagy jury« intézményéhez és Blackstone (commentárjában) csakis Londonban tartja nélkülözhetőnek a >nagy jury«-t, a hol a kitűnő rendőri birák »commitment«-jei kellő kezességet nyújtanak, de másutt nem. Politikai bűntettekre nézve pedig nélkülözhetetlennek jelenti ki ez intézményt. Ujabb időkben az állandó vádközeg intézményének felkarolása mellett már alig hallható hang, mely a vád-jury megszüntetését óhajtaná, mert a hivatalos vádlóval szemben a nagy jury-ben látják a legtöbb garantiát, hanem minden törekvés oda irányul, hogy ez intézmény
