Főrendiházi irományok, 1892. XXII. kötet • 987f. sz.

Irományszámok - 1892-987f

19 okok tették szükségessé azt is, hogy az ügyész necsak az igazságügyi orvosi tanácsnak, hanem az országos bírósági vegyésznek fölülvéleményét is kieszközölhesse. De nemcsak a vád helyes képviselete, hanem a >sürgösség« is követelheti azt, hogy a kir. ügyésznek az említett fölülvélemények kieszközlésére vonatkozó joga legyen. Minthogy a nyomozás vezetése a kir. ügyészségek kezében van összpontosítva s minthogy a javaslat rendszere szerint a főtárgyalás alapját a legtöbb esetben a nyomozás anyaga fogja szolgáltatni, meg kell adni a kir. ügyészségnek a lehetőséget ahhoz is, hogy a tényállást, az eljárás sürgőssége érdekében, a nyomozás folyamin kellőleg tisztázhassa, 8 ne kelljen a fŐtárgyalást a szakértői vélemény fölülbírálata végett elhalasztom. A sürgősség azonban nemcsak a nyomozás során merülhet fel, hanem az eljárás más szakában is. Az eljáró kir. ügyész kötelessége lesz az eset körülményeit tüzetesen megvizsgálni és a fölül vélemény közvetlen beszerzése iránt csak akkor intézkedni, ha ez lényeges időnyerést biztosít, vagy ha a fölülvéleményezés eredménye annak gyors teljesítésétől függ. E szempontoknak biztosítására szolgál a kir. főügyész ellenőrzése és közvetítése. A 237., 238. §-ban ki van mondva, hogy a szakértők minden irányban szabatos és teljes felvilágosítást nyújtó véleményt kötelesek adni; ha pedig véleményök a jelzett feltételeknek nem felel meg; tartoznak véleményök fogyatékosságát felvilágosítani. Ugyanez a szabály áll az igazságügyi orvosi tanácsra is (239. §.). Minthogy az igazságügyi orvosi tanács véleménye épp oly kevéssé köti meg a bíróság kezét, mint a többi szakértők véleménye, s minthogy a felek a fotárgyalásra oly szakértőket is idéztethetnek be (288. §.), a kik kihallgatva ne.n voltak, az intézmény tekintélye és sikeres működése érdekében módot kellett arra nyújtani, hogy az igazságügyi orvosi tanács, h i bíróság előtt fekvő véleményét megtámadják, ezzel szemben észrevételeit megtehesse. Meg kellett továbbá azt is engedni, hogy az orvosi tanács fölülvéleményének bővebb kifejtése vagy előterjesztése végett magát a törvényszék vagy a kir. ítélőtábla főtárgyalásán egy vagy több tagj i által képviseltethesse. Mindkét felhatalmazásra azonban csak kivételesen lehet szükség és éppen nem kívánatos, hogy az ország legfőbb orvosszakértői hatósága, véleménye felett gyakran diseussióba bocsátkozzék. E tekintetek nyertek kifejezést a 239. §. utolsó bekezdésében. II. Halottszemle és bonczolás. Gyermekülés, mérgezés, testi sértés és elmezavar megállapítása. (240-246. §§.) 1. Halottszemle és bonczolás. Gyermekőlés megállapítása, A halottszemlének, mint bizonyító eszköznek fontosságát már régen elismerték. A tételes jogok kezdetben egyéb szakértői szemlét, mint a halottszemlét nem is ismertek. Hazánkban is — mint fentebb jelezve volt —innen indult ki a szakértői szemlének, mint bizonyító eszköznek általános fejlődése. A halottszemle fontosságát a már idézett forrásainkon kívül weg különösen kiemeli a helytartótanács által 1829. január 20-án 1628. sz. a. kiadott terjedelmes utasítás, melyben helyesen jegyezi meg: »Mcdicus forcnsis in pronunciando judicis cautissime procedet. . . . et oportebit eum, ne conscientiam suim gravet, prae oculis constanter habere: quod hic plurimum de puniendo erimine, deque vita aut morte honinis agatar.« A javaslatnak ama rendelkezése, hogy halottszemle és bonczolás csak akkor teljesítendő, ha gyanú van, hogy valakinek halálát bűntett vagy vétség áitol okozták, világosin kifejezi ennek czélját is, mely nem egyéb, mint a büntető törvényekbe ütköző ölés tényálladékának és