Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.

Irományszámok - 1892-987

80 CMLXXXVIT. SZÁM. Akihallgatás megkezdése előtt figyelme:: ütendő a tanú, hogy köteles legjobb tudomása és lelkiismerete szerint a tiszta és teljes valóságot vallani és hogy vallomását esetleg esküvel kell megerősítenie. A tanú arra is figyelmeztetendő, hogy ha valótlanul vallana, a büntető törvényekbe ütköző cselekményt követne el. Ezután megkérdezendő a tanutói neve, kora, szülő- és lakóhelye, családi állapota, vallása, foglalkozása, a terhelthez, valamint az ügyben egyébként érdekeltekhez való viszonya, továbbá az is, hogy az eljárás tárgyául szolgáló bűncselekmény következtében nem szenvedett-e kárt. 211. §. Az általános kérdések után a tanúnak alkalom adandó arra, hogy mindazt, a mit az Ügyről tud, összefüggőleg elmondhassa. A további kérdésekkel arra kell törekedni, hogy a mutatkozó hézagok pótolva s a bizonyítás tárgyát tevő körülmények, és különösen a tanú tudomásának alapja felderítve legyenek. Olyan körülmény felemlítése, melyet még csak a tanú t ível kellene megállapítani, lehetőleg kerülendő. Ha a 125. §. második bekezdése esetében a kihallgatást teljesítő közeg azt befejezettnek találja, a közreműködésre jogosított felek, illetőleg képviselőik pótkérdések feltevését indítványozhatják. Az indítványban megjelölt kérdéseknek a tanúhoz való intézése csak akkor tagadható meg, ha a törvénybe ütköznek, vagy ha kétségtelen, hogy mind a vád, mind a védelem szempontjából jelentéktelen körülményre vonatkoznak. 212. §. A tanú élőszóval köteles feleletet adni. A kihallgatást teljesítő közeg megengedheti, hogy a tanú, ha ez emlékező tehetségének támogatására szükséges, a feleletadás előtt Írásbeli feljegyzéseket tekinthessen meg. 213. §. lia a vallomással valamely személy vagy tárgy azonossága állapítandó meg, a tanú ezeknek leirására szólítandó fel; a személy vagy tárgy csak ezután mutatandó meg neki. Nyomot hagyó körülményre vonatkozó kihallgatás esetén a tanú arra a helyre vezethető, a hol a nyomok vannak vagy voltak. 214. §. Szembesítésnek rendszerint csak a főtárgyaláson van helye. Ha azonban a terhelt és a tanú, vagy a tanuk egymás között eltérőleg vallanak s az ellenmondás másként nem hozható tisztába, vagy ha alaposan lehet attól tartani, hogy a szembesítés a főtárgyaláson nem történhetik meg: a terhelt és a tanú vagy a tanuk a nyomozás vagy a vizsgálat alatt is szembesíthetők egymással. Kettőnél több egyén egyidejűleg és egynél több körülményre nézve egyszerre nem szembesíthető egymással. A 205. §. 1. pontjában említett hozzátartozók, még ha önként tettek is tanúságot, a terhelttel nem szembesíthetők, hacsak ez maga nem kívánná. 215. §. A kihallgatás akként vezetendő, hogy a tanú mindarra, a mire nézve vallomása szüksége«, egyszerre legyen kihallgatva.