Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.

Irományszámok - 1892-987

CMLXXXVII.SZÁM. 81 Az e szabály ellen feltűnően vétő vizsgálóbírót, meghallgatása után, a vádtanács vagy az ítélöbiróság száz koronáig terjedhető rendbirsággal büntetheti s a tanú kívánságára az okozott időveszteségért és munkamulasztásért kárpótlásban is elmarasztalhatja. 216. §. A tanuk kihallgatásánál a 140. §-ban foglalt szabályok megfelelően alkalmazandók. V. A tanuk vallomásának megerősítése. 217. §. A tanuk kihallgatásuk után rendszerint csak a főtárgyaláson egyenkint, és ugyanabban az ügyben csak egyszer esketendők meg. A már megesketett tanú későbbi vallomását a letett esküre való hivatkozással erősíti meg, s ez az eskü hatályával bir. Az eskü letétele előtt a tanú az eskü fontosságára és a hamis tanuzás következményeire figyelmeztetendő. Az eskü ezekkel a szavakkal kezdődik: »Esküszöm a mindentudó és mindenható Istenre« és e szavakkal végződik: »Isten engem úgy segéljen«. Az eskü arra teeudő le, hogy a tanú legjobb tudomása és lelkiismerete szerint a valót, és csakis a valót mondotta el s hogy ebből mit sem hallgatott el. 218. §. A tanú az esküt rendszerint élő szóval, az előolvasott esküminta utánmondásával teszi le és ez alatt jobb kezét szívén tartja. A némák és a siketnémák, ha irni és olvasni tudnak, az esküt szövegének aláirásával «•eszik le, a siket tanuk pedig a velők közlött esküszöveget felolvassák. Ha pedig a siketek, a némák és a siketnémák irni és olvasni nem tudnak, előlegesen megesketett tolmács közreműködésével, jelbeszéddel esküsznek. 219. §. A ki oly vallásfelekezethez tartozik, melynek tanai az eskütételt tiltják, az eskü helyett Ünnepélyesen fogadja, hogy a valót vallotta. E fogadás e szavakkal kezdődik: »Becsületemre és lelkiismeretemre fogadom . . . .« 220. §. A nyomozás és a vizsgálat alatt a tanú csak akkor eskethető meg: 1. ha életveszélylyel járó betegségben szenved; 2. ha alaposan tartani lehet attól, hogy a főtárgyaláson nem jelenhet meg; 3. ha a felek a megesketést fontos ok alapján kívánják. A megesketés oka a jegyzőkönyvben megemlítendő. 221. §. A tanú megesketése mellőzendő: 1. ha ellene gyanú forog fenn az iránt, hogy a bűncselekményt, melyre nézve kihallgatják, maga követte el, vagy annak részese, illetőleg bűnpártolója vagy orgazdája; ÍÓRENDI IROMÁNYOK. XXI. 1892 97. H