Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.
Irományszámok - 1892-987
108 a bevégzett delictum, törvényes ismertetőjelei közöl egy igen fontos, a bűntett objectiv megjelenése a külvilágban, egészen hiányzik. A BTK. a bevégzett bűncselekménynek büntetési tételéből indul ugyan ki, midőn a birónak útmutatást szolgáltat, de kétségtelen, hogy ez az alap más cselekményből van véve. A kiemelt külömbségek oly következtetésre adhatuának alkalmat, hogy a javaslat 8. §-ának második bekezdésében kimondott elv nem alkalmazható a kísérletre. Minthogy azonban a BTK. a kísérletre külön büntetési tételt fel nem állit és nincs kizárva, hogy a kisérlet miatt közel oly súlyos büntetés legyen kiszabva, mint a befejezett bűncselekmény miatt; minthogy továbbá úgy, mint a 92. §. esetében, csak az itélethozáskor állapitható rne.r helyesen, hogy a bűncselekménynek befejezetlen volta mily befolyást gyakoroljon a büntetés kiszabására: az analog intézkedés igazoltnak mutatkozott. Ezért mondja ki a javaslat 8. §-ának harmadik bekezdése, hogy a tettesre szóló rendelkezései a kísérlettel terheltre is kiterjednek, azaz, hogy a kisérletnek csak az anyagi törvény alkalmazásánál, vagyis az itélethozáskor van külön jelentősége. A mi a részeseket illeti, ezeknél az összefüggés elveiből indul ki a javaslat. Az Összefüggés kérdéseit a törvényhozások túlnyomó többsége ama czélszertíségi szempontból oldja meg, hogy az eljárás legfontosabb mozzanatainál (milyenek pl. a hatáskör és az illetékesség) a részesek a tettes helyzetében osztoznak. Az illetékesség kérdésében világosan ez elvet fogadta el a javaslat 18. §-a. Ily körülmények között nem lehet aggodalmas annak az eljárás többi mozzanataira való alkalmazása. 8. A hatóságok elfogulatlan eljárásának biztosítása (9. §.). A javaslat 9. §-a általánosságban .szabja meg a bűnügyben közreműködő hatóságok kötelességét. Vádrendszerű eljárásban, milyen a javaslaté, szükséges az ilyen utasítás, nehogy az az elmélet, hogy a btínper is »felek« között foly, egyoldalú törekvések előmozdítására vezesse a tisztviselőt. E tévedés lehetőségénél fogva figyelmeztetni kell a közegeket, hogy hiba volna az állam érdekét a vád érdekével azonosítani s hogy az igazságszolgáltatás czéljai egyaránt megkívánják a védelem érvényesítését is. A közügy, melynek a tisztviselő szolgál, a vádalakú eljárásban sem kivan tőle mást, mint részrehajlatlan magatartást, a tényeknek valóság szerinti kiderítését, úgy, hogy az Ítélet az »anyagi« igazságot állapithass« meg. A vád képviselte állami szempont nem engedi meg, hogy a polgári per tulajdonságait átvigyék a bűnügyekre, s hogy a vádhatóságot olyannak vegyék, mint a magánjogi felperest. Már az általános indokolásban ki van fejtve, hogy a büntető és a polgári jogszolgáltatás feladatai közötti e fontos külömbség akadályozza, hogy a vádrendszer minden logikai követelményei megvalósuljanak a bűnvádi eljárásban, s hogy pl. a bizonyítékok beszerzése ez okból nem volt kizárólag a felekre hagyható. És éppen e pontot érinti első sorban a most szóban levő §., midőn azt mondja ki, hogy a per adatainak előállításánál, tehát a bizonyítékok összegyűjtésénél mindkét fél érdekeit egyaránt m előtt kell tartani. E rendelkezés akként értelmezendő, hogy az eljáró hatóságok nemcsak a már megállapított enyhítő és mentő s viszont terhelő és súlyosító körülményeket tartoznak egyenlő gondossággal figyelembe venni, hanem már azoknak megállapításánál, beszerzésénél, az ügy felderítésénél is mindkét irányban egyenlő elfogulatlansággal kötelesek eljárni. Tehát a kir. ügyészség és a nyomozást vezető rendőri hatóság már a nyomozás (100. g. első bekezdés), a vizsgálóbíró a vizsgálat folyamában (117. §. első bekezdés) állandóan kötelesek a 9. §. szabályát szem eb'tt tartani. E szabály már az államszolgálat természetéből foly: a köztisztviselőnek minden teendőiben kötelessége a tárgyilagosság, tőle mást várni nem lehet, mást követelni nem szabad. Kiterjed az nemcsak a birói tisztviselőkre, hanem a kir. ügyészség tagjaira is, s a franczia köz vádlóknak sokat panaszolt egyoldalú eljárását arra is szokták visszavezetni, hogy a Code d'instr. erim. nem tartalmaz ily utasítást. De a btínperben fontos processualis érdekek is fűződnek e
