Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.

Irományszámok - 1892-987

98 Eltekintve attól, hogy ugyanannak az ügynek kétszeres tárgyalása kétszeres munkával járna, felidézné egyúttal az ellentétes Ítéletek hozásának veszélyét, a mi nagy mértékben alkalmas csökkenteni az igazságszolgáltatás méltóságát és komolyságát. E visszásságok csak akkép háríthatók el, ha a törvény kizárja a magánjogi igénynek a büntető bíróság előtt való érvényesítését mindazokban az esetekben, midőn a sértett e tárgyban már polgári keresetet indított és külön polgári per van folyamatban, vagy ha a polgári bíróság már ítélt a magánjogi igény felett. E két esetet akarja az 5. §. harmadik bekezdése megjelölni. Ama szavak alatt : »ha a magánjogi igényre nézve a polgári bíróság már ítélt«, a javaslat azt az esetet érti, midőn a külön indított polgári per már be van fejezve olyan, bár nem jogerős határozattal, mely érdemben döntött a magánjogi igény felett. Meg kellett még oldani azt a kérdést is, hogy a büntető bíróság miként szerezzen tudomást a külön polgári pernek folyamatban létéről, vagy befejezéséről. A javaslat világosan ki akarta zárni azt, hogy a büntető biró kénytelen legyen ez irányban hivatalból kutatni. Ilyen hivatalból való nyomozás a büntető biróra új teendőket róna, számos esetben a bűnvádi eljárás elhúzódását, a főtárgyaiásnak félbeszakítását és elnapolását idézné elő és szorosan véve azt tenné szükségessé, hogy a büntető bíróság minden olyan ügyben, melyben a sértett magánjogi igényt érvényesít, az ország összes polgári bíróságaihoz megkeresést intézzen az iránt : vájjon nincs-e ott e bűncselekményből kifolyó polgári per folyamatban. Világos tehát, hogy az emiitett körülmény hivatalból nem nyomozható. Minthogy pedig a sértettet is lehetetlen volt annak a negativ körülménynek bizonyítására kötelezni, hogy ő nem indított polgári pert : teljesen indokolt az 5. §. harmadik bekezdésének az a rendelkezése, hogy a polgári perre utasitásnak akkor van helye, ha a polgári pernek befejezett volta, illetőleg folyamatban léte »bizonyítva van«. Ezzel az objectiv szerkezettel a javaslat kifejezi azt, hogy a büntető biró a polgári pert egyáltalán nem köteles hivatalból nyomozni. Nem lehetett közelebbről meghatározni, hogy kit illet a bizonyítás terhe. Minthogy a magánjogi igény a tettes, a felbujtó, a bűnsegéd, az orgazda és a bűnpártoló ellen érvényesíthető, bizonyos, hogy a harmadik bekezdésben érintett bizonyítás első sorban a most említetteknek fog érdekében állni. Helyettök azonban bizonyítékokat szolgáltathatnak hozzátartozójuk, védőjök. Érdekéhen állhat ez a bizonyitás a terheltek hitelezőinek, vagy velők kötelmi viszonyban levő más egyénnek is. De nincsenek ettől elzárva más, teljesen idegen egyének sem. Szóval a bizonyító egyénnek kiléte teljesen közömbös, a javaslat csak magát a bizonyitás tényét kívánja meg. Nem szorul indokolásra, hogy a' magánjogi igénynek a bűnvádi perrel kapcsolatos érvényesítése csak abban a terjedelemben engedhető meg, hogy ez ne gátolja a büntető igazságszolgáltatásnak szabályszerű és gyors menetét. Nem engedhető tehát meg az adhaesio, ha a magánjogi kérdés annyira bonyolódott, vagy bizonyítása oly hosszadalmas, hogy tisztába hozása jelentékenyen késleltetné a bűnvádi eljárás befejezését. Ez okokból rendeli az 5. §. harmadik bekezdése, hogy hasonló esetben a magánjogi igényt polgári perre kell utasítani.* E szükség beálltának mérlegelése és eldöntése a büntető biró cognitiójának tárgyaHelyesen fogja tenni a büntető biróság, ha a polgári perre utasítást mindazokban az esetekben elrendeli, midőn a magánjogi igénynek a bünper folyamán való érvényesítése a büntető igazságszolgáltatás czéljaival össze nem férő eredményeket idézne elő. Ilyen eset volna, ha a magánjogi igény tisztába hozása gátolná a terhelt előzetes letartóztatásának vagy vizsgálati fogságának megszüntetését. A mennyiben a bűnvádi ügy teljesen megérett az ítélettel való eldöntésre, nem volna helyes a terheltet csupán azért fosztani meg továbbra is személyes szabadságától, mert