Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.
Irományszámok - 1892-987
89 KÜLÖNÖS RÉSZ. 1. FEJEZET. Általános rendelkezések. (1-13. §§•) A javaslat szerkezete áttekinthetőségének szolgál előnyére, ha azok az általános természetű* rendelkezések, melyek az eljárás minden szakában érvényesek, külön csoportositvák ; de a törvényszerkesztés szempontjából is nagy nyereség, ha az egyes fejezetekben ily általános tételekkel nem kell ismételve foglalkozni. Látjuk is, hogy az ujabb rendszeres törvények mindannyian szükségesnek találták az ilyen általános tételeknek külön fejezetben való elhelyezését. A »Code d'instr. crim.« első hét szakasza, »Dispositions préliminaires« ezím alatt külön foglalja össze a közvád, a közvádló, a károsított kereseti joga, az eljárás megsűlnte és némely nemzetközi kérdésekre vonatkozó elvi rendelkezéseket. Az olasz törvény »Titolo preliminare«-ban szintén külön fejezetet szentel a közvád, a közvádló, a polgári kereset, a megszűnés, a hatáskör és az illetékesség némely Altalános szabályainak. A német birodalom büntető perrendtartása általános természetűeknek tekinti és az első könyvben tárgyalja azokat a kérdéseket, melyek az eljárás minden nemeinél előfordulhatnak. Jelen javaslat, követve e részben az 1843. és 1888. évi magyar javaslatokat és az osztrák bűnvádi perrendtartást, középúton jár. Elkülönítette ugyan az általános jellegű rendelkezéseket, de ezek közé szorosan csak azokat vette fel, melyek az eljárás minden nemére és minden szakára kihatnak. Mellőzte tehát a hatáskör kérdését, mert ez külön törvénynek van fentartva; nem vonta ide, hanem más fejezetben tárgyalja az illetékességet, mert ez az eljárás nemei és fokozatai szerint változik ; nem vette fel az elévülés miatti kizárás eseteit, mert erről az anyagi jog rendelkezik; végre mellőzte a nemzetközi kérdéseket, mert ezek más fejezetben czélszerűbben helyezhetők el (pl. az illetékességre vonatkozók, az illető fejezetben). 1. A bűnvádi eljárás megindításának feltételeit az 1. §. állapítja meg. E szakasz fogalmi /.efüggésben áll az 1878. évi V. t.-cz. 1. §-ával. Valamint törvényben van megállapítva az, hogy mitől függ a cselekmény btintet^ndősége és melyek a büntetés nemei, úgy törvényben kell meghatározni azt is, hogy ki, Kit és mikor vonhat büutetö eljárás alá. A javaslat ezt négy feltételhez köti. Ezek: 1. a bűncselekmény »nyomatékos gyanúja ; 9. a törvényes vád, 3. a törvényes bíróság, 4. a törvényes eljárás feltételei. E feltételek nagyobb része alkotmányos természetű és mindannyi azt az elvet szentesíti, hogy a polgár nyugalmát és személyes szabadságát csak valóságos szükség esetében, törvényes közegek által és a törvény formái között szabad érinteni. írott alkotmány hiányában nem lehet kétség, hogy e constitutionalis alaptételeket a bűnvádi eljárásról szóló törvényben kifejezni legalább is czélszerű. így jártak el az 1843-iki (1., 2. §§.), valamint az 1888-iki javaslat (1. §.) és több külföldi törvény, nevezetesen az 1853. és 1873-iki osztrák törvények is (mindkettőnek 1. §*a). A javaslat rendelkezései a magyar alkotmány szempontjából vitán kívül állanak. Lényegökben azonosak az angol alkotmány hires jogszabályával : »Nullus liber homo capiatur, vei imprisonetür aut exulet, aut aliquo alio modo destruatur, nisi per legale iudicium parium suorum, vel per legem terrae.« A Hármaskönyv I. II. IX. cz. 1. §-a a sarkalatos nemesi szabadságok is
