Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.

Irományszámok - 1892-987

53 hogy a vádelvnek fennebb kifejtett keresztülvitele szintén a vádlott javára szolgál; hogy a vád egységesítése iránt tett intézkedések (44., 50. §§.) a terhelt érdekeit hasonlókép előmozdítják ; végre hogy azokban a teljesen soha el nem kerülhető esetekben, a melyekben a bűnvádi igazságszolgáltatás a terhelt sérelmére követett el tévedést, a javaslat a lehetőséghez képest gondoskodik ennek nemcsak kiigazításáról (446—448. §§.), hanem helyrehozásáról is (576., 578. §§.): akkor aligha vonható kétségbe, hogy a javaslat a terheltnek nemcsak személyes szabad • ságáról és alkotmányos jogairól gondoskodott, hanem a jogos érdekeit és a védelem megfelelő érvényesítését az egész bűnvádi per alatt biztosította. VI. A helyes büntető igazságszolgáltatás biztosítékai. A javaslat a büntető igazságszolgáltatást számos biztosítékkal veszi körül. A bűnvádi eljárás elsőrangú biztosítékai mindenekelőtt azok a vezérelvek, melyeknek keresztülvitele a fennebbiekben volt kifejtve. A vádelv, mely az eljáró hatóságoknak és a feleknek teendőit elkülöníti, az eljárásban a helyes egyensúlyt biztosítja és a terheltnek ügy fél-jogokat ád; a ka,:retlen*ái és a s:óbrh mely a bíróságnak helyes értestilését és a bizonyító anyagnak teljesen kimerítő megszerzését te^zi lehetővé; a nyilvánosságnak ellenőrző, serkentő és a bizonyítékok megszerzését könnyítő hatása; a bizonyitrkok szabad mérlegelésének élve, mely felmenti a bíró meggyőződését a kötött bizonyítás bilincseitől ; végre a védelem szabadsága, — mind az anyagi igazság megvalósítását mozdítják elő. Ezeken fölül az eljárásnak egész szerkezete, minden részletének szabályozása, az igazság érvényre emelését tűzte ki czélul. Már a nyomozás és a vizsgálat szakában gondoskodik a javaslat (100. és 117. §§.) a tárgyilagos és való tényállásnak teljes kiderítéséről s a feleknek megadja az eszközöket az e végből való közreműködésre (84. §., 100. §. második bekezdés, 119. §.). Az eljárásnak előkészítő részét, melyben a helyeseknek felismert vezérelvek csak részben vihetők keresztül, s mely a nyomozó rendszernek még számos maradványát mutatja fel, a javaslat nem tekintheti minden esetben valódi garantiának s már ebből az okból sem irja elö kötelezőleg a vizsgálat teljesítését, hanem a csekélyebb súlyú bűncselekmények eseteiben, melyek nem mindig igényelnek tüzetes előkészítést, a vizsgálatot facultativvd tette (103. §. 2. és 3. pont). A javaslatnak álláspontja e kérdésben az, hogy a vizsgálat csak azokban az esetekben biztositéka az anyagi igazság érvényesültének, a hol reá szükség van. Mikor már a nyomozás teljesen tisztázta az ügy állását, a vizsgálat csak teher, mely szaporítja a biróság teendőit, elhúzza a per érdemleges eldöntését, továbbra is bizonytalanságban tartja a terheltet s reá egyenesen káros is lehetKülömben is a 100. §. második bekezdése szerint a terhelt már a nyomozás alatt kérheti a védelmére szükséges bizonyításnak felvételét. A javaslat csak azokban az esetekben teszi kötelezővé a vizsgálatot, a melyekben ez a continentális felfogás szerint a bűncselekmény súlyosságánál fogva a per anyagának telji kimerítő előkészítése végett mellőzhetetlennek mutatkozik. Az anyagi jog uralomra jutását akarja a javaslat biztosítani azzal, hogy a köz vádló vádirata ellen megengedi a kifogások beadhatását (256., 257. §§.) ; a magánvádlónak vádiratát pedig minden esetben (278., 279. §§.) a biróság fölülvizsgálata alá helyezi. Kétségtelenül legtöbb biztositékát a helyes igazságszolgáltatásnak nyújtja a javaslat a főtárgyaláson, melyre az egész bűnvádi pernek súlypontját helyezi s melyben a vádelv, a köz-