Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.

Irományszámok - 1892-987

52 Mindenekelőtt jelentékeny biztosítékokkal veszi körül a javaslat az állampolgároknak személyes szabadságát és legfontosabb egyéni jogait. A terheltnek hatóság elé rendelése rendszerint megiclézéssel (130. §.) történik, elővezetés csak kivételesen és csak akkor, ha szükség parancsolja (131. §.) van megengedve. Az előzetes letartóztatásnak (141. §.) és a vizsgálati fogságnak (148. §.) esetei tüzetesen és szabatosan meg vannak határozva s mai gyakorlatunkhoz, sőt a nyugot-európai államok törvényei legtöbbjének rendelkezéseihez képest is larlátozva. A tettenkapás magában véve nem ok a letartóztatásra (141. §. 1. pont). Csekélyebb súlyú bűncselekmények eseteiben (149., valamint 536. §-ok második és harmadik és 537. §. első bekezdés) a személyes szabadság elvonása ki van zárva vagy legalább korlátozva. Az előzetes letartóztatásnak (147. §.) és a vizsgálati fogságnak (159. §.) leghosszabb tartama meg van szabva s a javaslat gondoskodik arról, hogy foganatosításuk lehető kímélettel történjék (152 — 156. §§.). A biztosíték mellett szabad lábra helyezés tág korlátok közt elrendelhető (162. és 163. §§.). A házkutatásnak (173., 174. §§.), személymotozásnak (176. §.), valamint levelek, táviratok és egyéb postai küldemények lefoglalásának (171. §.) elrendelését (177. §.) és foganatosítását (180—189. §§.) a javaslat jelentékeny garantialis korlátok közé szorítja. A terheltnek faggatását, az itt-ott visszaéléskép még jelentkező eme lelki torturának alkalmazását, a javaslat kifejezetten és szigorúan tiltja (133—135. §§.) A terheltnek ügy fél minőségét az eljárás minden szakában következetesen érvényre emeli. Minden hatóságot és közeget kötelez (9. és 100. §§.) az enyhitő és mentő körülményeknek is figyelembevételére és a terheltnek jogairól való felvilágosítására. A védő választása s ennek eljárása a bűnvádi per minden szakában meg van engedve (53. §.). Erre a terhelt külön figyelmeztetendő (54. §.). A védő hivatalból való kirendelésének eseteit (56. §., 57. §. első bekezdés, 412. §. 5-ik bekezdés) a javaslat a jelenlegi gyakorlathoz képest lényegesen kiterjeszti. Minthogy előre látható, hogy a vagyontalan terhelteknek túlnyomó nagy többsége a felebbviteli eljárásban nem lesz képes magát képviseltetni, a javaslat a kir. Ítélőtáblák előtt tartandó főtárgyaiások számára állandó közvédŐk kirendelése iránt (410., 411. §§.) intézkedik. A védelem gyakorlása, különösen a védőnek a letartóztatott terhelttel való érintkezése, valamint az ügy iratainak a terhelt és a védő részéről való betekintése általában szabad (62. és 63. §§.) s korlátozást a javaslat csak azokban az esetekben, illetőleg abban az irányban ir elő, melyben ez az eljárás meghiúsításának megakadályozása végett mellőzhetetlenül szükséges. A terhelt az eljárásnak minden szakában lépéseket tehet az iránt, hogy a védelem részére szükséges bizonyitékokat is megszerezzék. A nyomozás alatt e végből a járásbíróságnál tehet indítványt (100. §. második bekezdés). Kérheti a vizsgálat elrendelését (103. §. 3. c) pont) és az előleges eljárás kiegészítését (257. §.); a vizsgálat alatt (119. §.), a közbenső eljárásban (288. §.), a főtárgyaláson (306. §.) és a felebbviteli eljárásban is (393. §.) indítványt tehet bizonyítás felvétele vagy kiegészítése iránt. A 281. §-ban meghatározott eseteket kivéve, a terhelt a vádirat ellen kifogásokkal (256., 257. §§.) élhet; ha pedig a vádat a törvényszék elé tartozó eljárásban kizárólag magánvádló képviseli, ennek vádiratát a biróság mindig köteles vizsgálat alá venni s kifogás nélkül is elutasíthatja (276., 280. §§.). A perorvoslatok használása a vádlottnak a »favor defensionis« elve alapján számos esetben, mint az fennebb is kifejtve volt, nagyobb mértékben van megengedve, mint a vádlónak. A terhelten kivül az ő javára a kir. ügyészség (383. §. I), a védő, valamint a terhelt házastársa és törvényes képviselője (383. §. II. a)

t b) pontok) is élhetnek perorvoslattal. Ha még figyelembe veszszük, hogy az újrafelvétel az elitélt javára is kiterjedt mértékben (446—448. §§.) van megengedve, illetőleg előírva;