Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.
Irományszámok - 1892-987
/ 50 mindig módjukban állna a vizsgálati cselekményeknél jelen lenni és az ügyfél nyilvánosság nyújtotta kedvező helyzetet a vád érdekében felhasználni: addig a terheltek, kiknek túlnyomó nagy része, mint a tapasztalat mutatja, a vagyontalanod közöl kerül ki, és kiknek hivatalból kirendelt, de nem díjazott védője természetesen e bizonyitás-felvételnél nem jelennék meg, az emiitett kedvezményt a védelem részére fel nem használhatnák. Kézen fekszik tehát, hogy az ügyfélnyilvánosságnak teljes megvalósítása az eseteknek igen n így többségében a védelem érdekeinek előmozdítása helyett, fokozná a vád túlsúlyát a vizsgálat alatt. Ha ez elvi okokhoz még hozzávesz^ziik azt, hogy a merészebb reformirányokat követő ujabb törvényhozói munkálatok, — például a belga javaslat — sem merték az ügyfélnyilválág eszméjét keresztülvinni: akkor igazoltnak mutatkozik a javaslatnak álláspontja, mely e részben in tartózkodott a radiealis újítástól (125. §. első bekezdés). Egyébként jelentékeny haladást valósit meg a javaslat e részben is azzal, hogy az ügyfél-nyilvánosság eszméjében rejlő helyes alapgondolatot a lehetőség halárai közt és azokban en, melyekben nem jár az eljárás meghiúsításának veszélyével, — iparkodik megvalósítani és érvényre emelni. Nevezetesen : megengedi a feleknek a megjelenést, a kérdések, indítványok és észrevételek tevését azoknál a vizsgálati cselekményeknél, melyek a bűncselekmény tárgyi mozzanatainak megállapítását czélozzák (126. és 235. §§.) és annál a bizonyitásfelvételnél, mely a rgyaláson egyáltalán vagy előreláthatólag nem ismételhető (125. §. második bekezdés). Az előbbi szaliály alól csak a halaszthatatlan sürgősség esete és az eljárás meghiúsításának veszélye állapítanak meg teljesen igazolt kivételt (126. §. második bekezdés). Az tigyfélnyilvánosság elvének egyik folyománya, illetőleg egyik irányban való megvalósítása az is, hogy a felek az egész vizsgálat alatt és bármely vizsgálati cselekmény tekintetébe! indítványokat tehetnek a vizsgálóbírónál (119. §.), valamint hogy "mind ők, mind a magánfYl a vizsgálóbírónak minden intézkedése vagy mulasztása ellen szóval vagy Írásban panaszt emelhetnek a vádtanáesnál (113. §. második bekezdés), mely előtt az eljárás bizonyos tekben a közvetlenség és szóbeliség elvei szerint foly le. Ennek az elvnek további folyománya, hogy a lefoglalás és a házkutatás annak, ki ellen e cselekmények elrendelve vannak, vagy megbízottjának, ha pedig ilyen nincs, a részére kirendelendő képviselőnek jelenlétében (381. §. első és harmadik bekezdés) foganatositaudók, hogy foganatosításuknál, valamint a személy motozás (181. §. második bekezdés) és a szemle ásánál (227. §. első bekezdés) két vagy több tanúnak mindig jelea kell lenni és hogy a terhelt a szemlénél magát mindig külön ellenőrző szakértővel is képviseltetheti 18. §.)• Ezekből látható, hogy a javaslat az ügyfél-nyilvánosság tekintetében mindazt megvalósította, a mit hazai viszonyaink közt az eljárás legfőbb ezéljának veszélyeztetése nélkül megvalósítani lehet. d) A bizonyítékok szabad mérlegelésének elve. A modem bűnvádi eljárási jognak vezérelvei között alig van egy is, melynek helyessége annyira el volna ism s melynek megvalósítására és keresztülvitelére nézve a tudomány és a gyakorlat emberei közt oly kevés volna az ellentét, mint a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve. Hazánkban ezt az alapelvet az 1872. évi törvényjavaslat 6. §-a kiemelte s azután biró knak á'landó gyakorlata minden irányban keresztül is vitte. A javaslat nem habozhatott ez alapelvnek elfogadásában és 324. § ának harmadik lek- világosan ki is jelenti.
