Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.

Irományszámok - 1892-987

41 A biró csak az előkészítő eljárásban foglalkozik a bizonyítékok egybegyűjtésével. A főeljárásban más biró működik, ki nem nyomoz, csak határoz. A vád képviselete kizárólag a vádlót, — legyen az köz- vagy magánvádló, — illeti. Még vita tárgya, hogy a vádló az eljárásnak melyik szakáig ejtheti el szabadon a vádat s hogy ez szükségkép az eljárás abbanhagyását eredményezi-e vagy sem. Nem helyeselhető a közvádló monopóliuma, sőt nagyon kívánatos, hogy a magánvád pótolhassa és kiegészíthesse a közvádló eljárását. Lehetőleg arra kell törekedni, hogy a felek között teljes jogegyenlőség létesüljön s hogy azok oly állást foglaljanak el, mint a polgári perben. Ez a jelenkor vegyes rendszere. A nyomozó rendszer javarészét felhasználja az előkészítő eljárásban, hol arra a bizonyítékok megállapítása végett legfőbb szükség van. De elkerüli annak főhibáját: a döntést az elfogult biró által, midőn a vizsgálóbírót kizárja az itélethozásból. Egyebekben a hivatalból való eljárás és az anyagi igazságra törekvés elfogadásával módosított vádelvnek enged túlsúlyt. A kezdeményezést a felekre hagyja, a biró részére, a mennyire lehet, csak a mások által összegyűjtött bizonyító anyagnak s a felek indítványainak megvizsgálását és a határozathozást tartja fenn, ily módon lefoglalván a tiszta vádrendszer hasznait is. Ez általános fejtegetések után áttérve annak vizsgálatára, hogy a jelen javaslat a vádelvnek és a hivatalból való eljárás elvének összeegyeztetésére nézve minő alapvető intézkedéseket tartalmaz : mindenekelőtt ki kell emelni, hogy a javaslat, mint minden ujabbkori perrendtartás, vegyes rendszerű, azaz felhasználja mind a nyomozó, mind a vádrendszer javarészét, azonban határozott túlsúlyt enged a vádrendszernek. Erre utalta a hazai jogfejlődésnek kétségtelen iránya és az a tény, hogy hazánk bűnvádi eljárása az ir.quisitio korszakában is hiven megőrizte a vádpert és tisztán nyomozó rendszerű törvényhozói alapokból kiindulva, a vádelvnek hódoló gyakorlatot fejlesztett. Erre utalta továbbá az ujabb külföldi törvényhozásokban és a jogtudományban is érvényre emelkedett az a felfogás, hogy a nyomozó rendszer, mely a biróra összeférhetetlen, sőt egymással homlokegyenest ellentétben álló feladatokat ró és a terheltet megfosztván ügy féljogaitól az eljárásnak tárgyává teszi, — képtelen megközelíteni a bűnvádi eljárás foczélját. Az anyagi igazságnak érvényre emelése csak akkor lehetséges, ha — mint a vádrendszer mellett — a bűnvádi eljárás folyamán közreműködő hatóságoknak és a feleknek jogköre helyesen el van különítve s a biró felmentve minden vádoló tevékenységtől, elfogulatlanul és igazságosan dönthet a bizonyítás eredménye és a felek indítványai fölött. Az anyagi igazság érdeke azonban gátul szolgált az elméleti értelemben vett tiszta. vádrendszer megvalósításának. Ez a tiszta vádrendszer abból állna, hogy két teljesen egyenjogú ügyfél indítja meg és folytatja le a btínpert, a bíróságnak pedig nincs más teendője, mint vezetni az eljárást és határozni annak eredménye alapján. Kizárja ezt első sorban az, hogy az ügyfélegyenlőség teljes megvalósítása nem lehetséges. Nem lehet továbbá megengedni, hogy a büntető biró teljesen függjön a felek indítványaitól és a bizonyító anyag gyűjtése egészen a felekre legyen bizva, a mi megakadályozná a bírót abban, hogy kideríthesse a való tényállást akkor is, uiidon ennek kiderítése hatalmában állana. A javaslat következőleg viszi keres2tül a vádrendszert: 1. Szerinte bűnvádi ügyben birói eljárás csak vád alapján indítható (i. §.). Ez alapelvnek csak folyományai és keresztülvitelének részletei, hogy a vizsgálat csak a vádló indítványában megjelölt tettre nézve és csak az ezzel terhelt egyén ellen rendelhető el (106. §.); továbbá hogy a biróság nem tehet Ítélete tárgyává oly tettet, mely miatt a vádló vádat nem emelt (325. §. első bekezdés); végre hogy az eljárás csak addig folytatható, mig az annak alapjául 6