Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.
Irományszámok - 1892-987
20 Nagyon is igazolva volt tehát az ellenszenv eme perrendtartás ellen, melyet még fokozott az ősi intézmények helyébe lépett új birói szervezet, a járásbíróságokkal, megyei és országos törvényszékekkel és a bécsi legfőbb törvényszéknek magyarországi osztályával. Az elősorolt hiányok, a jogosult ellenszenv és alkotmányos aggodalmak döntöttek, midőn az »Országbírói Értekezletnek« a büntetőjog és eljárás ujabb rendezéséről kellett intézkedni. Az 1853. évi osztrák perrendtartás érvényben hagyása szóba se jött, a vita csak a körül forgott, bogy a régi magyar bűnvádi eljárás, vagy az 1843. évi törvényjavaslat, illetőleg annak a képviselőház által 1844-ben elfogadott módositványa ajánltassék-e életbeléptetésre. Az értekezlet az albizottság véleménye ellen az előbbit határozta el és igy történt, hogy a szorosabb értelemben vett Magyarországon a régi jog tért vissza, mig Erdélyben és Fiumébtin az osztrák büntető perrendtartás maradt hatályban. Az országbírói értekezlet által 1861 ben megállapított Ideiglenes Törvénykezési Szabályok büntetőjogi részének legfontosabb rendelkezése az volt, mely megszüntette (II. 3. §.) az eljárásnak polgári osztályok szerinti külömbözőségét, s az előzetes letartóztatás, a vizsgálati fogság, a védelem és a perorvoslatok tárgyában a vádlottnak polgári állására való tekintet nélkül a nemesekre nézve fennállott szabályok alkalmazását rendelte el. A nemesekre nézve előbb érvényben volt bfínptr azonban nem volt régi alakjában visszaállitható. Egészen mellőzve ugyanis a hosszadalmasságnak és költségességnek magában az idézett szakaszban felhozott szempontjait: a szóbeliség időközben oly általános követelménynyé vált, hogy a régi Írásos eljáráshoz teljesen visszatérni lehetetlen volt. Azért a nemesi pert feltétlenül csak a főbenjáró i bonyodalmas ügyekben tartották fenn, egyebekre nézve csak annyiban, a mennyiben a vádlott kívánta és a bíróság e kívánságot indokoltnak tartotta. Az alkotmányosan választott biróságok a büntető igazságszolgáltatást 1861. évben vették át és kezdettek az »Országbírói Értekezlet« határozatai szerint eljárni. A régi jog szabályai azonban már nagyobbára feledékenységbe mentek, részben kimerítők sem voltak. Sok héza<r merült fel, melyet rendszerint a legjobban ismert kútforrásból, vagyis az 1853-iki osztrák büntető perrendtartásból merítve töltöttek be. E perrendtartásnak kisegítő alkalmazá>a, kötelező szabály hiányában, a bírák egyéni belátására és meggyőződésére lévén bízva, érdekes volt megfigyelni, hogy annak nagyobb-kisebb mértéke a biróságok személyzetének megelőző életviszonyai hatását árulta el. A megyei törvényszékek tagjai nagyobbrészt oly körökből származtak, melyek az absolut korszak alatt az államszolgálattól idegenkedtek, jogi tanulmányokat nem folytattak és a hatályban volt jogszabályokkal még esak megismerkedni is vonakodtak. E bíróságoknál találjuk a régi magyar bűnvádi joggyakorlat hagyományait leghívebben megőrizve és az osztrák perrendtartás rendelkezéseit legkevésbé alkalmazva. ntartották a tiszti ügyésznek nagy befolyását a bűnvádi ügyek és különösen a vizsgálatok vezet szorosabban alkalmazták a régi magyar törvényeknek a nemesek személyi it bizto abályait, figyelemben tartották a rendes és sommás eljárás előfeltételeit, valamint az előbbinek torraaságait a mellékes kihallgatások, a hitelesítő tárgyalás és a telek írott perbeszédei tekintetében. sként volt az nagyobbrészt a városi törvényszékeknél, melyeknek bírái közöl sokan szolgáltak volt az absolut korszakban. Itt feltaláljuk ama nagy hatáskörrel felruházott vizsgálóbiiákat, a vizsgálatok menetére alig felügyelő uy-égőket jóformán csak a viz-gálat befejezése után megkezdő ügyétágnak bőkezű alkalmazását, a megszünteti) és vádhatározatokat, végre itárgya mint szabályt, melyek el nem tagadhatják az 1853. évi büntető peruiétól való I imazasukat. A törvényes munieipiumoknak 1861. év végén
