Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.
Irományszámok - 1892-987
17 majdnem egészen, az eskütársak alkalmazását pedig teljesen kiszorították. Csak akkor, ha a vádlott ellen kínvallatás,uik nem volt helye és az ellene felmerült gyanuokokat részben megerötlenitette, Ítélték meg részére a tisztító esküt. De a korszak vége felé ez is kiment a gyakorlatból. A polgári perben is lényegesen meg volt szorítva az eskü által való bizonyítás (1729: 27. t.-czikk.). Szükségszerű következménye volt a nyomozó eljárásnak a nagy jelentőség, melyet a vádlott vallomása nyert. A biró főfeladatának tartotta, hogy a vádlottat beismerésre birja. Még a kínvallatásnak az 1776. évi királyi rendelettel és 1791. évi 41 töivényczikkel történt megszüntetése után is igazoltnak tartották, hogy a vallomást megtagadó, vagy a bírót tévútra vezetni megkísérlő vádlottat fogsággal, böjtöléssel vagy veréssel kényszerítsék igaz vallomásra (Vnchetich 398., 400., 401. 1.). Külömbséget tettek az önkéntes és a kényszeritett, vagyis kínzással kivett vallomás közt, mely utóbbi azonban nem bírt bizonyitó erővel, ha a kínvallatás megszüntetése után nem ismételték ; külömbséget tettek továbbá a biróság előtti és bíróságon kiviili beismerés között, melyek közöl csak az előbbit tekiutették bizonyítéknak. A középkor bizonyító eszközeinek, az istenitéletnek, párbajnak ég az eskünek abolitiója, illetőleg megszorítása a tanuk által való bizonyításnak gyakoribb használatát is előmozdította. Már nem a. XVIII. század óta gyakorlatból kiment communis inquisitio, hanem sommás vagy részletes bünvizsgálat alkalmával, táblai perekben bírói parancs és táblai hites irnok kiküldése mellett hallgatták ki a tanukat. Eskü alatt vallott két tanúnak vallomását teljes bizonyítéknak vették. A korszak vége felé ama középkori elvet, hogy nemes ellen csak nemes tanúsága érvényes, némileg korlátolták (1729: 26. t.-cz.), de a vádlót a vádlott ellen, a szolgát vagy jobbágyot ura ügyében tanúul nem fogadták el. Egyebekben érvényben maradtak a Hármaskönyv II. r. 27. czímének szabályai a tanúvallomás kellékeiről. Birôi es szakértői szemlét a XVIII. századtól kezdve hasonlókép már nem a communis inquisition, hanem a vi/.s<»álóbiró, vagy birósági kiküldött foganatosítottak. Tárgya nemcsak birtokviszonyok, hanem bármely ez utón kideríthető lényeges körülmény megállapítása volt. Azokban a bűnügyekben, melyeket polgári perek gyanánt tárgyaltak, az eljárás szövevényes volta mellett a felek szakértő tanácsot és közbenjárást nem nélkülözhettek. Ez okozta, hogy a védő igénybevételét ily ügyekben nem korlátolták és közbííntettek esetében is a bíróságok a védő közbelépése ellen kevesebb ellenszenvet tanúsítottak. Míg a nyomozó rendszer más országokban a szakképzett védelem nagy megszorítására vezetett, mint például azt még az 1803. évi osztrák büntető törvény is csak az Ítélet után engedte meg, addig az hazánkban megfelelő méltatásban részesült. A j> -rbefogott vádlott saját költségén védőt mindig alkalmazhatott, a vagyontalan ügyfeleket a kir. Ítélőtábla előtt a szegényvédők képviselték, 1816. évben kelt helytartótanácsi rendelet pedig a tiszti ügyészeknek kötelességévé tette, hogy a súlyosabb bűntettek miatt vádlottakat hivatalból védelmezzék. Zavart politikai viszonyok, szakadatlan küzdelem ősi hagyományok és a kor eszméi között, oly sokalakúvá és változóvá tették e korszak büntető eljárását, hogy fejlődésének menete minden részleteiben alig követhető. De erre tán nincs is szükség és a jelen vázlat megfelel czéljainak a büntető per amaz alakzatának ismertetésével, mely a korszak végén hatályban volt i későbbi jogfejlődés kiinduló pontjául szolgált. A polgári perútra tar-toző bűnügyekben a sértett, vagy ha hivatalból üldözendő bűncselekmény forgott fenn, a törvényhatóság tiszti ügyésze, illetőleg táblai perekben a királyi jogügyek igazgatója (causarum regalinm director) rendes keresetet nyújtott be a bírósághoz. A vádlottat kir. táblai hites jegyző, szolgabíró vagy esküdt, városokban városi hivatalnok által idézték meghatározott napra a bíróság elé. E napon, vagy a kir. táblán még a következő három napon történt a perfelvétel, azaz a per jegyzőkönyvének megnyitása, a felperes, vagy ha s
