Főrendiházi irományok, 1892. XXI. kötet • 979-987. sz.
Irományszámok - 1892-987
18 az elmaradt, az alperes által. Ekkor még ritkán kezdődtek a felek perlésiedéi, mert az elmaradás következményeinek igazolás vagy bentiltás (prohibita) utján kó'nnyíí elhárítását sok fél időnyerésre használta fel. Ha végre az alperes a kereset fölötti nyilatkozatot el nem odázhatta, előbb alaki kifogásait terjesztette elő, melyek tárgyában három perbeszédet váltottak, azaz iktattak be a perfelvételbe. Ha a bíró a kifogásoknak helyt nem adott, kezdődött az érdemleges feleselés négy perbeszéd váltásával, a mennyiben az alperes nem találta előnyösebbnek előleges hallgatással alkalmat nyújtani az Ítélethozatalra s azután ismét igazolással, illetőleg bentiltással élni. vagy a végrehajtás alkalmával ellentállást, illetőleg visszavetést (oppositio, repulsio) használni s ez utón az ügynek ujabb tárgyalását kieszközölni. Főbenjáró ügyekben azonban a vádlott elmaradása alapján nem hoztak Ítéletet, hanem elfogató parancsot bocsátottak ki. Az érdemleges feleselés utáu a pert a bíróság ülésében előadták és a bíróság bizonyítást rendélt vagy Ítéletet hozott. Kőzbüntettek miatt a »criminalism eljárást a bíróság feljelentés vagy gyanuokok alapján hivatalból indította meg, egyedül házasságtörési ügyekben tartozott a sértett indítványát bevárni. Előbb általános (generalis), azután különös (speáalis) 1 vagyis meghatározott személy ellen irányuló vizsgálatot tartottak, mely nemesek és nem-nemesek elleni ügyekben csak a vizsgálati fogságnak már is érintett feltételei tekintetében tért el. Az eljárás további menetére a vádlott nemesi előjogai annyiban gyakoroltak befolyást, a mennyiben nemes ellen rendszerint, nem-nemes ellen pedig csak súlyosabb bűntettek esetében kellett írásbeli pert lejártatni. Ez a polgári per alakitit követte, azonban a bentiltásnak, ellenállásnak és visszafízésnek kizárásával. A vizsgálat eredménye alapján elhatározta a bíróság, hogy rendes vagy sommás eljárásnak van-e helye és a/ előbbi esetben perbefogó határozatot hozott. Némely biróság előbb még hitelesítő tárgyalást tartott, és ezen kihallgatta a vádlottat és a tanukat. A perbefogással egyidejűleg felhívták a tiszti ügyészt vádlevelének benyújtására. Ezt a vádlottnak a per felvételére való idézés mellett kézbesítették még akkor is, ha fogva volt (citatio ex vinculis). Ezeket a per felvétele és a feleselések követték. Az ítéletet a zárt ülésben előadott ügyiratok alapján hozták. Szóbeli vagyis sommás eljárást cs.ik enyhébb büntetés alá eső bűncselekmények miatt lehetett elrendelni és ahhoz, ha a vádlott nemes ember volt, ennek beleegyezése is szükségesvolt. Az eljárás e módozatának alkalmazása esetében a vádlottat az itélőbíróság elé állították, a terhelő adatokat felsorolták és a vádlottat kihallgatták, egyúttal alkalmat nyújtottak neki, hogy védelmét mind személyesen, mind védője által előterjeszthesse. A tiszti Ügyész közreműködését nem tartották mindig raellőzhetetlennek. Befejeztetvén a tárgyalás, a biróság ítéletet hozott vagy a vizsgálat kiegészítését rendelte el és annak teljesítése után ítélt. A polgári perben perorvoslatokról nagyon is bőségesen volt gondoskodva. A bentiltás prohibita), az ügyvéd eljárásának visszavonása (revocatio procurators), a felebbezés a perdöntő kifogás és az érdem tárgyában, a felebbezést pótló egyszerű perújítás (ellentétben a per befejezte után birtokon kivül használhatott »novum cum gratia«-val), az ellentálláa (oppositio) és a visszaüzés (repulsio) a védelem kifejtésére kitelhető alkalmat nyújtottak. Közbüntettek tárgyában a nemesek az Ítélet ellen, ha azt alsóbb foka biróság hozta, a királyi táblához, onnan a hétszemélyes táblához, ha pedig első fokban a kir. tábla ítélt, csupán a hétszemélyes táblához felebbezhettek. Nem-nemeseket a felebbezés joga csak akkor illette, ha halálra, három évi súlyos rabságra vagy egyszerre elszenvedendő száz botütésre 1791: 43. t.-ez.), hivatalvesztésre (1836: 17. t.-cz.), továbbá váltóhamisítás vagy hamis bukás miatt voltak elitélve (Í844: 6., 7. t.-cz.), úgyszintén, ha bűntársuk nemes-ember volt és ez felebbezett (1836: 17. t.-cz). Az első három esetben a kir. tábla Ítélete ellen csak akkor lehetett felebbezni, ha az halálbüntetést mondott ki. A kivételes eljárási nemek közöl a felségsértés esetében alkalmazandó (1715: 7. t.-ez.) és a rögt'onbirósági eljárás emelendők ki.
