Főrendiházi irományok, 1892. XX. kötet • 942-978. sz.
Irományszámok - 1892-968
CMLXVIII SZÁM. 3?7 A töltések, azok magassága és anyagához képest, l 1 /» vagy l 1 /* lábas lejtőkkel létesítendők ; a bevágások lejtői pedig az anyag nemének és minőségének megfelelően állitandók elő. A vízszintesben, vagy csekély esésben fekvő bevágások oldalárkai megfelelő fenékeséssel birjanak. Az anyagárkok külső lejtői egy lábasnál meredekebbek nem lehetnek, a töltés felőli lejtok ellenben ugyanoly rézsűvel készítendők, mint maguk a töltések. Az anyagárkok továbbá oly módon létesítendők, hogy azokból a viz lehetőleg lefolyást találjon, a nélkül azonban, hogy káros vízfolyások keletkezhessenek. A töltés lába és a nyitandó anyagárok közt legalább 0*8 m. széles padka hagyandó, — és ugyanily szélesnek kell lenni a kisajátítási védszalagnak is. Csuszamlásra hajlandó töltések és bevágások megfelelően biztositandók. Árterületeken átvonuló töltéseknél a pályaszin 0-so méterrel a legmagasabb árviz felett lesz tartandó és ily helyeken a töltések lejtői a szükséghez képest biztositandók. Átereszek és kisebb hidak úgy állitandók elő, hogy a hordszerkezet alsó éle és a legnagyobb árviz szine között 0*5—l-o m. nyílt magasság maradjon, nagyobb hidaknál az árviz és szerkezet közötti magasság l*o m.-nél kisebb nem lehet. Mindazon helyeken, hol folyók vagy patakok a pályát megközelítik, a partok leválás és kimosás ellen kellően biztositandók. Vizfolyások, patakok és folyók az áthidalás előtt vagy után megfelelően szabályozandók és a szükséghez mért partvédmüvekkel ellátandók. A pálya testébe építendő azon átereszek, melyek fölött feltöltés alkalmaztatik, kőből vagy téglából, esetleg betonból vagy vasból létesítendők ; mig a nyilt műtárgyak hídfői és szárnyai kő- vagy téglából falazva, hordszerkezetei pedig bezárólag 2*o m. nyilasig tölgyfából és ennél nagyobb nyilasoknál vasból állitandók elő. A párhuzamos utak és útátjárókban a szükséghez képest megfelelő nyilású átereszek vagy hidak építendők, melyek — ha azok felett nincs feltöltés — egészen fából is lehetnek. Hídfők- és jégtörőkhöz, valamint hidjármak-, hidalások- és hidpadlózatokhoz általában csak tölgy- vagy vörösfenyőfát szabad használni Utszabályozáaok, útáthelyezések és útátjárók felépítménye az eredeti út felépítmény ének megfelelően, vagy kőalapból és kavicsból, vagy csak kavicsból állítandó elő. Oly utaknál pedig, melyek kavicsolva egyáltalában nincsenek, az útátjárók mindkét sínszáltól számítandó 8—8 m. hosszaságban 15 cm., azontúl pedig 10 cm. magasságban kavicsolandók. Az állomási hozzájáró utak, valamint az állomási fóliáikon kocsiközlekedésre szolgáló területek OIB méter vastag kőalappal és ugyanilyen vastag kavicsolással létesítendők. Az állomási terek azon részei, melyek kocsiközlekedésre nem szolgálnak, 10 centiméter, az őrházi fensíkok pedig 5 centiméter vastag kavicsréteggel boritandók. Az állomásokon, a fensíknak és különösen a vágányok beágyazásának szárazon tartására, a szükséghez képest szivárgók létesítendők. Minden állomáson kert számára legalább 400 2 méter és minden egyes állomási és vonalŐrháznál szintén kertnek legalább 1.000 m 2-nyi földterület kisajátítandó. III. Felépítmény. A pálya 1*435 méter nyomtávval épitendő. A sínek, melyek aczélból gyártandók, folyóméterenként 23'6 kilogrammal könnyebbek nem lehetnek és függő sinkötés alkalmazása mellett oly sürtín rakott talpfákon helyezendők el,
